Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
mikor a bírói pályára lép, mintegy szegénységi fogadalmat tesz" — állapította meg, s ezért kezdje mindenki a kinevezés rendje szerinti fizetési fokozatban a munkát. Azonban részletes tárgyalás alapjául feltétlenül elfogadta a javaslatot. 628 A további főrendi vitában még Zichy Nándor gróf és Szilágyi Dezső szólalt fel. Zichy is kifogásolta a más pályákról való belépéshez biztosított fizetési kedvezményeket, és túl soknak találta benne a miniszter részére adott felhatalmazások számát. Mindezért nem tudta elfogadni a „végmegszavazásnál" a javaslat szövegét. 629 Szilágyi válaszában eloszlatta Szabó Miklós vizsgáló bírák és az albírák körüli kételyeit. Azzal érvelt, hogy azon jog, mely szerint a bírói pályán kívülről érkezők is kinevezhetők bíróvá, korábban is létezett. Akkor mi oknál fogva kellene most megszorítani azt? Akik a jogi professzió más ágában kiváló alkalmasságukat már bizonyították, a bírói kar kiegészítésére is megfelelőek. A vizsgálók számát tekintve elmondta, hogy azt nem egyben határozta meg, például Budapestre már eleve hat vizsgáló bírói állást terveztek előirányozni. A változás csupán annyi, hogy ezentúl nem a törvényszék elnöke nevezi ki őket, hanem az igazságügy-miniszter. A vizsgálathoz pedig szükség lehet segédekre: ezért az albírák is végezhetnek bármilyen vizsgálati cselekményt megkötések nélkül. A jegyzők is eljárhatnak, kivéve a személyes szabadságot érintő intézkedéseknél. 630 Az albírák egy éves törvényszéki kinevezése a jártasság megszerzését szolgálná. A miniszter nem gondolta, hogy ez elriasztaná a jó erőket: már a táblák szervezésénél is rengeteg albíró jelentkezett tanácsjegyzői szolgálatra (34 helyre 186-an), így ezek alapján — mivel gyakorlati ismeretekre, valamint kapcsolatkora tehetnek szert — biztos volt abban a miniszter, hogy legalább hatszor annyian jelentkeznek majd, mint ahány helyet be lehet tölteni. Mindezt az egyéni aspirációk szempontjából is helyesnek tartotta. 631 A 47. §-hoz szólva hangoztatta: az ügyvédekben is kifejlődhet a bírói jellemhez szükséges nemesség, erről bizonyosodhatunk meg Anglia példáján is. így nálunk is indokolt a jellem és a tudomány alapján válogatni az ügyvédek közül, de csak úgy, hogy a „szegénységi fogadalmat" tett, kinevezésre várakozó bírót ez ne sértse. A magasabb fizetési fokozatba helyezés pedig ilyen sérelemmel nem jár. Ha valaki megbízható tanácselnöki teendőkkel is a kívülről jövők közül, akkor miért ne engedhetnénk meg a rangsorbeli előlépést is? „Ha tehát azon absolute nem ütközünk meg, hogy a tanácsnak összes szellemi vezetése, az a fontos feladat, mely a helyes vezetés628 FHN87-92. IV. (1891) 94-95. p., PN 1891. május 9. (127. szám) 2. p., Reflexiók: Pogány Virgil: „Szegénységi fogadalom". A Jog. 1891. május 17. (20. szám) 153-154. p., „Egy ügyvéd": „A szegénységi fogadalom". A Jog. 1891. május 31. (22. szám) 169-170. p., Csanády István: Szegénységi fogadalom. A Jog. 1891. június 7. (23. szám) 177-178. p., Borovánszky Ede: „A szegénység fogadalma". A Jog. 1891. július 5. (27. szám) 213-214. p., A szervezeti törvénynek a főrendiházban tárgyalása [...] JSZ 1891. május 14. (IV/20. szám) 665. p., Doleschall Alfréd: A Bűnvádi perrendtartás életbeléptetése előtt. VII. ÜL 1899. augusztus 5. (31. szám) 2-3. p., Egy táblabíró: Néhány szó a bírói kar helyzetéről. I. ÜL 1899. augusztus 26. (34. szám) 1-2. p. 629 FHN87-92. IV. (1891) 95-96. p. 630 FHN87-92. IV. (1891) 97-99. p. 631 FHN87-92. IV. (1891) 100. p.
