Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA

ben áll, őreá bízatik: akkor én abban, hogy előbb szavaz, mint más, aggályra alapot nem találok" — nyugtatta meg a Kúria elnökét Szilágyi.

632 A válasz után a miniszter még polemizált egy kicsit Zichyvel, majd részletes vita alapjául elfogadták a javaslatot. A részletes vitában egyedül Zichy kért egyszer felvilágosítást az ügyészi részvételről az elnöki adatgyűjtésre vonatkozó 10. §-nál, egyebekben a javaslatot igazi vita nélkül elfogadták.

633 A főrendi ház tehát módosítás nélkül szavazta meg a javaslatot, így fel lehetett terjeszteni szentesítés végett az uralkodóhoz. A szentesítés 1891. június 3-án történt meg,

634 az Országos Törvény farban június 15-én hirdették ki a törvénycikket.

635 Az uralkodó szentesítési záradékát Szapáry Gyula miniszterelnök ellenjegyezte, amely így hangzott: „Mi e törvénycikket, s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. "

636 A törvény elfogadtatása, miként láttuk, nem okozott nagyobb nehézséget a kormánynak. Aránylag rövid és dinamikus tárgyalás alatt kevés módosítással alkotta meg szövegét az országgyűlés. A képviselőházi vitát Polónyi Géza és Szilágyi Dezső replikái jellemezték, amelynek eredményeként Polónyinak kiábrándultan kellett tudomásul vennie, hogy a szabadelvű többség egyetlen módosító indítványát sem szavazta meg. A miniszter ismét bizonyságot adott felkészültségéről, sziporkázó retorikai képességéről és a tanácstermet átható tekintélyéről. Ekként született meg a bírói jogviszonyt és jellemet szilárdító, novelláris jellegű jogforrás, amely rendelkezései nyomán évek múltán megindult a várva várt eljárási kodifikáció is. Joggal írta Puky Gyula, a debreceni királyi ítélőtábla elnökének körlevele nyomán Farkas Lajos komáromi törvényszéki bíró: „a törvény s az abban nyilatkozó közvélemény a bírói jellemet annyira megrendszabályozott kristály fény gyanánt állítja elénk, hogy annak áttetsző világánál a bírában az egyént alig szabad felismernünk [...] Elfogulatlanság s érdektelenség, párosulva az adott vélemény függetlenségével: ezek a megkívánt aranytulajdonok."

637 632 FHN87-92. IV. (1891) 101-102. p. 633 FHN87-92. IV. (1891) 103-104. p., MOL K2 7168/1891. számú irat., PN 1891. május 8. (126. szám) esti kiadás. 1-2. p. 634 MOL K26 Miniszterelnökség. 1923/1891., 1993/1891., 2797/1891/IME. számú iratok. Az utóbbi mellékletei: a képviselőházi módosítások ismertetése és indokolása, valamint a javaslat szövege és indokolása. 635 MOL K26 2083/1891., 2112/1891. számú iratok. 636 KHN87-92. XXIII. (1891) 155. p., KHI87-92. XXVIII. (1891) 1099. szám. 90-103. p. 637 Farkas Lajos: A bírói jellem. ÜL 1891. július 4. (27. szám) 1-2. p.