Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
Szilágyi Dezső válaszában kifejtette, hogy a felügyelet tárgykörét taxatíve sehol sem határozzák meg, mert ezzel esetleg fontos eseteket hagynának ki. Az ítélkezéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy annak figyelemmel kísérése az igazságügy menetének vizsgálatát jelenti, s egyszersmind a nyilvánosság mellett a bírói tevékenység másik kontrollját. Hiszen „a felügyelet mindenek előtt az observatio, a szemmel tartás, és ezután az intézkedés". A hivatalon kívüli magatartásról szólva az 1871. évi VIII. tere hivatkozott, mivel annak 20. § b) pontjában meghatározott cselekmények — a botrányos viselkedés — hivatalon kívül is megvalósíthatók voltak. A szankcióknak pedig törvényen vagy rendeleten kell alapulniuk, hiszen a felügyelet sem határ nélküli jog. 611 Ugyan Polónyi még egyszer hozzászólt, de Szilágyi és Jellinek elzárkóztak a javaslatának támogatása elől, s végül a Ház mind Polónyi Géza, mind Veszter Imre indítványát elvetette. Polónyi kiábrándult a hasztalan és hosszas szónoklatokból, ezért az 5. §-hoz tartozó módosítását minden nemű kommentár nélkül egyszerűen csak felolvasta, s ez arra vonatkozott, hogy a felügyeleti szerv aktabekérési jogát csak a másolatokra szorítsák. Veszter Imre az egész felkérési eljárást ellenezte, s szerinte elegendő lett volna azt a befejezett ügyekre vonatkoztatni. A miniszter ezen indítványokat is elutasította, mivel a másolatban való bemutatás nem lehet elegendő: egy hamisított okiratnak a másolata nem különböztethető meg az eredetitől. Végül mindkét módosítvány elesett. 612 A 6., 7., és a 8. §-okat hozzászólás nélkül elfogadták. Az aznapi ülés interpellációk meghallgatásával folytatódott. 613 Az április 23-i vitanap a 9. §-szal kezdődött, amely a bírósági elnökök kodifikációs tevékenységéről, adatgyűjtéséről szólt. Kemény Pál felszólalásában nem tartotta szerencsésnek a javasolt normát, mivel ez felesleges többletterhet rótt volna a törvényszéki és a járásbírákra. Másfelől ajánlotta az adatok összegyűjtésébe az ügyészeket is bevonni. Szilágyi az indítványokat ellenezte, mivel az alsó fórumokkal is fontos a folytonos kontaktus, az ügyészséget bevenni pedig felesleges, hiszen az úgy is utasítható. Polónyi végre elvi társra akadt: élénken támogatta az előtte felszólaló Kemény álláspontját, és még azt is firtatta, mi lesz a véleménymegtagadás szankciója. Szilágyi válaszában figyelmeztetett: ez nem igazi kodifikáció, hanem csak véleményadás. A praxis megkérdezése pedig már addig is divatban volt. A szankciót érintően: ez is fegyelmi vétséget képez majd. 614 A szakaszt változatlanul elfogadták. A 10. és a 11. § nem képezte vita tárgyát. Az elnöki tanács hatásköréről rendelkező 12. §-nál Polónyi tamáskodott, amire a miniszter felelt: „az elnöki tanács összes hatásköre azon teendők köréből vétetik, amelyek az ügyviteli szabályokban és utasításokban vannak meghatározva." Másrészről az elnöki tanácsnak lesz kandidálási joga, és kisebb, a bíróság autonómiájába tartozó ügyekben dönthet is. Mivel nagyobb vita itt sem volt, a Ház módosítás nélkül haladt tovább. 615 611 KHN87-92. XXIII. (1891) 79-81. p. 612 KHN87-92. XXIII. (1891) 83-84. p., MOL K2 7079. számú irat (5017. ügyszám). 613 MOL K2 7079. számú irat (5018. ügyszám)., PN 1891. április 22. (110. szám) esti kiadás. 1. p. 614 KHN87-92. XXIII. (1891) 100-101. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5027. ügyszám). 615 MOL K2 7138. számú irat (50258. ügyszám).
