Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
A rendetlenségen ért bírák rendbírságolását lehetővé tevő 13. §-hoz többen is hozzászóltak. Kemény Pál cikornyás fogalmazásban előadta, hogy „büntetőjogi szempontból nem tudok azzal az eszmével megbékülni, hogy a felügyeleti hatóság, mely az igen tisztelt igazságügyminister úr szerint csak observál, együtt accusáljon, inquiráljon és judicáljon is: vagyis hogy ez az ellen, aki megsérti a szabályokat, mindjárt stante pede megindítsa az eljárást és azonnal meg is bírságolja az illetőt." Rövidebben mondva: a 13. § második bekezdését és vele együtt a rendbírságot kihagyni javasolta. Veszter Imre a rendbírsági jogot csak a bírósági személyzetre nézve kívánta fenntartani. Polónyi meg azt kifogásolta, hogy ez a bírságolás a gyakorlatban csak az alsóbb fórumokat fogja érinteni, s pontosabban azok tanácsait. Ott hogyan lehet majd végrehajtani? Szilágyi magyarázatában elmondta, hogy a jelen szakaszt kifejezetten a felsőbíróságok kívánatára vette fel a javaslatba. A szabály egyébként az ítélőtáblákra is vonatkozni fog, nem csak az alsóbb fórumokra. Egyébként a bírságot mindig individualiter kell megállapítani, akár a tanács tagjaival szemben is. A válasz hatására Kemény visszavonta módosítványát, Veszterét pedig nem szavazta meg a Ház. 616 Irányi Dániel (Függetlenségi és 48-as Párt) a rendbírság mértékéről szóló 15. §nál indítványozta a részletekben való megfizetés lehetőségének biztosítását. Szilágyi — talán meglepően, de — hozzájárult ahhoz, hogy „ha a bírság 20 ft-ot meghalad, a fél kérelmére a részletekben való megfizetés megengedhető". Egyébként a bírságot az elkövető fizetése, állása és a cselekmény minősége figyelembe vételével állapítják meg. A képviselők ezt a módosítást meg is szavazták. 617 A 16. §-t elfogadták vita nélkül. A második fejezet tárgyalása a bírói vizsgával kezdődött. A 17. §-nál Veszter Imre javasolta mindjárt a bírói és ügyészi vizsga unifikációját. A felmerülő észrevétellel kivételesen a miniszter is egyetértett, s ígéretet tett arra, hogy a két fajta vizsgát egységesíteni fogják, s hogy a jogtudorságot mind a bírói, mind az ügyvédi kvalifikációból ki fogja venni. Polónyi reagálásul elmondta, hogy kvázi átlát a szitán, mivel az április 11-én rendezett református konventen Tisza Kálmán is védekezni kényszerült a jogtudorság miatt. Ennek tulajdonította a módosítást. A miniszter ez ellen tiltakozott, mondván: az oktatásügyi miniszterrel már több éve tervezik a reformot a vizsgákkal kapcsolatban. 618 Ekkor mulatságos intermezzón derülhettek a képviselők. Az antiszemita nézeteiről ismert Csatár Zsigmond (akkor Függetlenségi és 48-as Párt) közbekiabált: „dehogy nem" mondta, mire Szilágyi intette, hogy ne siránkozzon. Csatár érintettség címén felszólalt, s kikérte magának a „siránkozást", és hozzátette, hogy ki nem állhatja Szilágyit, mert már elüldözte őt „az élet véghatáráig". Ezek után végre a 17. és 18. szakaszok következhettek hozzászólás nélkül, majd jött a 19. §, ahol Szilágyi bejelentette a jogtudorság kihagyását és ezzel az első bekezdés mellőzését. Egyúttal előrevetítette, hogy módosítani kell majd az erre utaló 59., 60. és 64. szakaszokat. Az 59. § pedig egyszerűen kihagyandó lesz. A miniszter módosítását örömmel elfogadták, a 20. és 21. §-hoz pedig nem szóltak. 619 616 KHN87-92. XXIII. (1891) 102-105. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5029. ügyszám). 617 MOL K2 7138/1891. számú irat (5031. ügyszám). 618 KHN87-92. XXIII. (1891) 106-109. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5032. ügyszám). 619 KHN87-92. XXIII. (1891) 110. p., MOL K2 7138/1891. számú irat (5033., 5034. ügyszám)
