Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
Ezzel az első tárgyalási nap véget ért. 599 Másnap Madarász József (Függetlenségi és 48-as Párt) volt az első hozzászóló. A bírói függetlenség jelentőségét hangsúlyozta és a törvényjavaslatot már politikailag is károsnak tartotta, „mert minden téren a ministeri mindenhatóság kiterjesztésére való törekvést látom kitűzött cél gyanánt". A javaslatot úgy, ahogy volt, elutasította. Tarnóczy Gusztáv (Szabadelvű Párt) egyetértett Polónyival abban, hogy a bírák fizetését nem kell egyelőre emelni, bár azt elismerte, hogy „a bíró, az ember függetlenségének alapját — egyes kivételektől eltekintve — az anyagi függetlenség képezi". 0 a köztisztviselők illetményének emelésével egy időben javasolta a kérdést megoldani. A törvényjavaslatot egyébként elfogadta. 600 Horváth Ádám (Függetlenségi és 48-as Párt) a felügyeleti joggal és egy „kertészhasonlattal" kezdte beszédét. „Megvallom — mondta —, a javaslat igen sok intézkedése alkalmas arra, hogy az élősdi gombákat eltávolítsa, hogy az elkorhadt ágakat elnyesse, sőt vannak egyes intézkedések, amelyekkel az intézmények egyes életerős csemetéikbe nemes eszmét olt be, amelyek igen hasznos és értékes gyümölcsöt hozhatnának; de az első fejezetben mindjárt, egyidejűleg ezen intézkedésekkel, elvágja a fának az éltető gyökerét, a bírói függetlenséget." Másrészt ő sem értette, mi a különbség felügyelet és főfelügyelet között. „Még veszedelmesebbnek tartom az evocatio jogát, amelynél fogva a felügyeleti hatóság kötelezheti a felügyelete alatt állókat a szükséges adatok és iratok előterjesztésére." A rendbírságot is kritizálta, szerinte a fegyelmi eljárás — noha drága és hosszadalmas — alkalmasabb volna a szankcionálásra. Végül oda konkludált, hogy még általánosságban sem fogadta el a javaslatot. 601 Kemény Pál (Függetlenségi és 48-as Párt) csak röviden szólalt fel, s a rossz bírói fizetésekre hívta fel a figyelmet. Más szólásra nem volt feljegyezve, így az igazságügy-miniszter válasza következett. A javaslat céljáról Szilágyi Dezső elmondta, hogy „oly bírói karnál, mint a miénk, melynek száma az ezret jóval felülmúlja, a fegyelem hatályosabb, a felügyelet egyenlőbb és folytonosabb legyen; hogy a jó erők lehetőleg az első fokon is megtartassanak. " Az előmenetel kérdésében igyekezett megnyugtatni a kétkedőket: nála nyilvántartják azokat, akik az egyetemek kiválóságai, és akik kitüntetéssel végezték az államvizsgát. Ez, ha tetszik, pozitív protekció. A bírák és ügyészek együtt történő szabályozásával kapcsolatban nyugati példákkal bizonyította, hogy mindez így indokolt, s előrevetítette egy nagyobb kódex tervét a bírói és ügyészi jogviszonyról. A megkritizált pénzügyi bizottság védelmére kelt, s kijelentette, hogy a budget-jog néhány új költségvetési tétel felvételétől még nem sérül. 599 MOL K2 7024. számú irat (5000. ügyszám)., PN 1891. április 20. (108. szám) esti kiadás. 1-2. p. 600 KHN87-92. XXIII. (1891) 48-49. p. A bírák fizetéséről szólóan szakmai vitát olvashatunk A Jog hasábjain: Bölöni László: A bírói fizetések felemelése. A Jog. 1890. július 13. (28. szám) 249-250. p., Lepossa Dániel, Judex: A bírák fizetésének emeléséhez. A Jog. 1890. július 27. (30. szám) 265-267. p., Szürnyeghy Mihály: Ha mindenki velünk, Bölöni ellenünk. A Jog. 1890. augusztus 3. (31. szám) 273-275. p., Bölöni László: A bírói fizetések felemelése. A Jog. 1890. augusztus 10. (32. szám) 281-282. p., Lepossa Dániel: A bírák fizetésének emelése. A Jog. 1890. augusztus 17. (33. szám) 290-291. p., Weisz Ignác: A bírói fizetések felemelése. A Jog. 1891. február 22. (8. szám) 57-58. p., X. Y.: Igazságügyi reformok. A Jog. 1900. február 25. (8. szám) 57-58. p. 601 KHN87-92. XXIII. (1891) 50-51. p.
