Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
A költségek egyébként sem azonnal, hanem folyamatosan, több év alatt merülnek fel, az igazságügy mindenkori állapotától függően. A konkrét tételeket a Ház a költségvetési törvény tárgyalásakor majd úgyis minősíti. 602 A néptanítókról szóló észrevételt jogosnak tartotta, de éreztette: ennek a bírákhoz semmi köze. A tervezett kiadás pedig a célra soknak nem mondható, mert megéri. A felügyelet és a bírói függetlenség kapcsolatában az evocatio magyarázatába kezdett. Megkülönböztette a javaslatban felhozottól a kabinet-igazságszolgáltatást (evocatio pomposus), amikor is a kormány valamely ügy eldöntését valóban magához vonja. Hangsúlyozta, hogy ilyesmi a javaslatban nem szerepel. Ami az iratokba való betekintést illeti: ez egyéb eljárásokban is szokásos (pl. bírókiküldés), mi több: szükséges. A felügyelet tárgyának példálózó felsorolását tekintve elmondta, hogy minden esetet taxatíve kodifikálni nem is lehet, mint ahogy Franciaországban és Olaszországban sem szokás. A kimerítő felsorolás sem ad nagyobb védelmet a visszaélésekkel szemben. „Ezt nem azzal lehet elérni, hogy a törvényhozás a felügyelet irányainak szabatos és kimerítő részletezését állapítja meg, hanem úgy, hogy felállítja a törvényes tilalmat mindenütt, ahová a felügyelet csak visszaélés útján nyúlhatna. így lett felállítva a tilalom az ítélkezés tekintetében." A főfelügyelet bírákra bízása pedig azért nem célszerű, mert a felügyelet mindig kormányzati funkció. A felügyelet a kormányhatalom alkateleme. A kormány egyébként is felelősséggel tartozik, míg a bíró nem! 603 Mindenki egyetértésére zárásként bejelentette, hogy a részletes vitánál javaslatba fogja hozni a jogtudorság eltörlését (!) és a szakvizsga szigorítását. Végül a javaslatot általánosságban elfogadták. 604 Még aznap hozzákezdtek a részletes vitához, amely lényegében szinte kizárólag Polónyi Géza és Szilágyi Dezső disputáját hozta. A címet vita nélkül fogadták el. Azonban a miniszteri főfelügyeletről szóló 1. íjhoz Polónyi máris hozzászólt. Javasolta a főfelügyelet szó kihagyását, mivel az nézete szerint megegyezett a felügyelettel. Szilágyi Dezső ismét a felügyelet magyarázatába kezdett. Elmondta, hogy a főfelügyelet szélesebb jogkör, mint a felügyelet. „De van a kettő között tartalmi különbség is, mely abban áll, hogy a főfelügyelet a legmagasabb, és azon jogot foglalja magában, hogy a felügyeletet miképp gyakorolják, kötelező utasítást adhat ki." Polónyi alternatív módosító indítványt terjesztett elő: ha nem is hagyják ki az említett kifejezést, legalább vegyék fel a szövegbe azt, hogy a vizsgálatot végző személy a vizsgálandó rangjánál alacsonyabb rangú nem lehet. Szilágyi szerint erre nem volt szükség, mivel kisebb jelentőségű ügyben célszerűbb alacsonyabb fokozatú személyt kiküldeni, pl. egy iktatókönyv megvizsgálására. Végül az alternatív indítványt a Ház nem fogadta el. 605 A felügyeleti jog személyi hatályát tárgyazó 2. § vitájánál Polónyi javasolta, hogy a koronaügyészt a felügyeleti hatóságok köréből ki kellene hagyni, mivel akkor még KHN87-92. XXIII. (1891) 53-56. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 58-62. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 64. p., MOL K2 7045/1891. számú irat (5006. ügyszám). KHN87-92. XXIII. (1891) 65-66. p., MOLK2 7045/1891. számú irat (5007. ügyszám).
