Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

BEVEZETÉS

Debrecenben) állítottak fel 1869 és 1871 között. E szépemlékű kicsiny fórumokban élt együtt a múlt és a jelen: az 1848 előtti területi beosztásból indultak ki, miközben a polgári értékek és érdekek védelmében ellátták a sajtóperek gondozását a kebelükben alakított esküdtszékek által. A vegyes bíróságok közül Máthé Gábor a nagyszombati és a kőszegi anyagából dolgozhatott, mivel az Országos Levéltárban ezek iratanyagának fragmentumai találhatók meg. Ezen kutatási anyag mentén sikerült feltárnunk a debre­ceni fórum történetét a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött jegyző- és mutató­könyvek átvizsgálásával. 28 E kutatási anyag egy része a jelen értekezésben is helyet kapott. A kiemelendő változások között az ítélőtáblai rendszer átalakítása volt a legjel­lemzőbb: szakítva a kerületi táblai — döntően első fokú — megoldással, centralizált struktúrában két fórum szerveztetett: az egyiket Budapesten, a másikat Marosvásár­helyen hozták létre. A geográfiai elosztás célzatos és egyértelmű volt, azonban hosszú távon a két „mamut" fórumos megoldás zsákutcának bizonyult. Ennek részletezése és megoldása képezi értekezésünk egyik témakörét. A Ptrt (1868. évi LIV. tc.) alapvetően eljárási jellegű jogforrás lévén, hiányzott belőle a kor igényeinek megfelelő, a közigazgatást a bíráskodástól elválasztó és a bírói hatalom alapvető elveit, valamint a bírói jogviszony és képesítés sarokköveit kijelölő jogszabály. Ezen hiány pótlására született meg az 1869. évi IV. tc, amely megalkotá­sának folyamatát részletesen mutatta be Máthé Gábor. Jól érzékeltette azokat a vitagó­cokat, amelyek a bírák kinevezése vagy választása, a bírói inkompatibilitás és függet­lenség, úgyszintén a hivatal viselés és kvalifikáció kérdéseiben merültek fel. A törvény forradalmi újítása a bírák uralkodó általi kinevezése és az igazságügy-miniszternek ebben engedett befolyása volt, amely a vármegyék heves ellenállását váltotta ki: a történeti alkotmány megsértését látták és érzékelték benne. A megyei képviseletből alakult oppozíció haladást színlelő konzervatív szólamokat hangoztatott, azonban in praxi mégsem jelentett egyebet, mint politikai érdekeinek kétségbeesett védelmét. Jól­lehet tehette ezt, annál is inkább, mert az első törvényhatósági törvény előkészítése már folyamatban állt. Az 1869. évi IV. tc.-et két másik jogszabály egészítette ki — tette teljessé. Az egyik a bírói felelősségről (1871. évi VIII. tc), a másik a bírák áthelyezéséről és kényszernyugdíjazásáról (1871. évi IX. tc.) szólt. Ezen három törvény elfogadásával az igazságügyi alapokat megvetették, s az építkezés sem váratott magára. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter joggal érezhette, hogy küldetése volt. Megálmodott és megalkotott egy működő gépezetet, amely a rendi intézmények mint gyökerek alapul vételével a polgári (burzsoá) kor értékeit és a modernizációt szolgál­ták. S nem csak néhány évtizedre. Műve máig ható. Máthé Gábor a bírósági szervezet ismertetésekor nagy hangsúlyt helyezett a Kú­ria bemutatására, és a belszervezetében végbement változásokra. Ezek közé tartozott a Semmítőszék megalakítása 1869. június 1-ején és a Legfőbb Törvényszék megszerve­zése. Az egységes Kúra csak egy jó évtizeddel később, 1881-ben jött létre (1881. évi 28 Arúal Tamás: Adalék a vegyes bíróságok történetéhez. A debreceni vegyes bíróság (1869-1871). in: Debreceni Szemle. Főszerk.: Gunst Péter. 2003. 4. szám. 547-570. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom