Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
BEVEZETÉS
Debrecenben) állítottak fel 1869 és 1871 között. E szépemlékű kicsiny fórumokban élt együtt a múlt és a jelen: az 1848 előtti területi beosztásból indultak ki, miközben a polgári értékek és érdekek védelmében ellátták a sajtóperek gondozását a kebelükben alakított esküdtszékek által. A vegyes bíróságok közül Máthé Gábor a nagyszombati és a kőszegi anyagából dolgozhatott, mivel az Országos Levéltárban ezek iratanyagának fragmentumai találhatók meg. Ezen kutatási anyag mentén sikerült feltárnunk a debreceni fórum történetét a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött jegyző- és mutatókönyvek átvizsgálásával. 28 E kutatási anyag egy része a jelen értekezésben is helyet kapott. A kiemelendő változások között az ítélőtáblai rendszer átalakítása volt a legjellemzőbb: szakítva a kerületi táblai — döntően első fokú — megoldással, centralizált struktúrában két fórum szerveztetett: az egyiket Budapesten, a másikat Marosvásárhelyen hozták létre. A geográfiai elosztás célzatos és egyértelmű volt, azonban hosszú távon a két „mamut" fórumos megoldás zsákutcának bizonyult. Ennek részletezése és megoldása képezi értekezésünk egyik témakörét. A Ptrt (1868. évi LIV. tc.) alapvetően eljárási jellegű jogforrás lévén, hiányzott belőle a kor igényeinek megfelelő, a közigazgatást a bíráskodástól elválasztó és a bírói hatalom alapvető elveit, valamint a bírói jogviszony és képesítés sarokköveit kijelölő jogszabály. Ezen hiány pótlására született meg az 1869. évi IV. tc, amely megalkotásának folyamatát részletesen mutatta be Máthé Gábor. Jól érzékeltette azokat a vitagócokat, amelyek a bírák kinevezése vagy választása, a bírói inkompatibilitás és függetlenség, úgyszintén a hivatal viselés és kvalifikáció kérdéseiben merültek fel. A törvény forradalmi újítása a bírák uralkodó általi kinevezése és az igazságügy-miniszternek ebben engedett befolyása volt, amely a vármegyék heves ellenállását váltotta ki: a történeti alkotmány megsértését látták és érzékelték benne. A megyei képviseletből alakult oppozíció haladást színlelő konzervatív szólamokat hangoztatott, azonban in praxi mégsem jelentett egyebet, mint politikai érdekeinek kétségbeesett védelmét. Jóllehet tehette ezt, annál is inkább, mert az első törvényhatósági törvény előkészítése már folyamatban állt. Az 1869. évi IV. tc.-et két másik jogszabály egészítette ki — tette teljessé. Az egyik a bírói felelősségről (1871. évi VIII. tc), a másik a bírák áthelyezéséről és kényszernyugdíjazásáról (1871. évi IX. tc.) szólt. Ezen három törvény elfogadásával az igazságügyi alapokat megvetették, s az építkezés sem váratott magára. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter joggal érezhette, hogy küldetése volt. Megálmodott és megalkotott egy működő gépezetet, amely a rendi intézmények mint gyökerek alapul vételével a polgári (burzsoá) kor értékeit és a modernizációt szolgálták. S nem csak néhány évtizedre. Műve máig ható. Máthé Gábor a bírósági szervezet ismertetésekor nagy hangsúlyt helyezett a Kúria bemutatására, és a belszervezetében végbement változásokra. Ezek közé tartozott a Semmítőszék megalakítása 1869. június 1-ején és a Legfőbb Törvényszék megszervezése. Az egységes Kúra csak egy jó évtizeddel később, 1881-ben jött létre (1881. évi 28 Arúal Tamás: Adalék a vegyes bíróságok történetéhez. A debreceni vegyes bíróság (1869-1871). in: Debreceni Szemle. Főszerk.: Gunst Péter. 2003. 4. szám. 547-570. p.
