Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

hogy a jogakadémiára és az ügyvédi karra emelte poharát. Az akadémia részéről egyébként Pisztóry Mór szólalt fel. „A jókedv kitörő árján mind feljebb-feljebb vitorlázott a szó virágos hajó, amely csak a késő éjfélutáni órákba kötött ki a nyugalom revében [...] — írta jó humorú, mulatságos tárcájában a Nyugatmagyarországi Híradó az ünnepi események zárásaként.

460 A pozsonyi ítélőtábla végül négy tanácsban kezdte meg működését: egy polgári, egy váltó és polgári, egy úrbéri és polgári, valamint egy büntető osztály alakult, s kezdte el törvénykező tevékenységét május elején. Valószínűleg nem túlzó, mi több: érthető azon megható eufória, amely a város közönségét, főként a jogászságot hatotta át Pozsony új intézménye — főnixmadara — láttán. A fényes múlt emlékei törtek elő, ahogyan Samarjay Károly ügyvéd meg is fogalmazta: „mintha az országház falai között föltámadtak volna a haza egykori bajnokai, hogy mint hajdan, most is a megtámadott jogok védelmében küzdjenek az igazságért, az üldözötteket pedig védő szárnyaik alá vegyék."

461 — Mit is tehetnénk ehhez az eltelt száztizenöt év távlatából... 8. § SZEGED 1. Szeged városa — talán a nagy áradás (1879) utáni rekonstrukcióknak is köszönhetően — könnyebb helyzetben állott, mint kelet- és dél-magyarországi vetélkedő társai: míg Debrecen, Kolozsvár és Arad is missziót indított a fővárosba a királyi táblák kebelükbe való decentralizálása érdekében, addig Szeged szinte nyugalommal figyelte a történéseket a táblaszerzés biztos tudatában. A tábla felállítása mindazonáltal izgalommal töltötte el a helyi lapokat. A Szegedi Napló már 1890. január 16-án beszámolt arról, hogy a törvényjavaslatot Szilágyi Dezső az igazságügyi budget tárgyalása után kívánja az országgyűlés asztalára helyezni.

462 Másnap pedig már a táblák székhelyeinek találgatásáról olvashattunk, amennyiben szóba került Budapest mellett Szeged, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Pécs és Sopron vagy Szombathely (!).

463 Néhány nap sem telt bele, s máris boldogan számolt be a sajtó arról, hogy „most már biztos reménnyel lehet beszélni a szegedi királyi tábláról, mert minden értesülés megegyezik abban, hogy a királyi táblai székhelyek közt a szegedi kétségtelenül ott van."

464 A város minden esetre valóban komolyan vette a hírforrásait: az ideiglenes elhelyezés megvitatása végett közgyűlést hívtak egybe január 22-re. A tervezet így szólt: „7. a város kötelezi magát gondoskodni arról, hogy a kir. tábla és a főügyészség a hozzá tartozó hivatalokkal az állam megterhelése nélkül ideiglenesen elhelyeztessenek"; valamint, hogy az átalakítási költségeket viseli. „2. A város gondoskodik arról, hogy a hivatalos helyiségek az igazságügyi minisztérium által meghatározandó berenNYH 1891. május 6. (103. szám) 3. p., május 7. (104. szám) 1-2. p. NYH 1891. május 9. (105. szám) 1-2. p. SZN 1890. január 16. (15. szám) 5. p. SZN 1890. január 17. (16. szám) 3. p., SZH 1890. január 17. (16. szám) 2. p. SZN 1890. január 19. (18. szám) 4. p.