Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

mint saját területünk érdekében fekvő magasztos célnak szenteljük minden törekvésünket."

457 Válaszul Lászy József tanácselnök állott fel és szólt az elnökhöz: „ily törvény sikeres végrehajtásához — mondta — megkívántatik egy erős szellem és egy erős kéz, mely alkalmas megtörni az utat és megjelölni az irányt, melyben majdan haladni kell." Bizonyos volt abban, hogy elnökének egész múltja biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a tábla meg fog felelni feladatának. Egyúttal ünnepélyes ígéretet tett a maga és bírótársai nevében arra, „hogy Méltóságodnak hű munkatársai leszünk, hogy méltóságodat a feláldozásig kész erőmegfeszítéssel mindenben támogatni fogjuk, hogy minden törekvésünk arra fog irányulni, hogy Méltóságoddal vállvetve megkezdett közös munkánkat eredmény is koronázza." A megható szavak után az elnök köszönetet mondott Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város törvényhatósági küldötteinek, valamint minden megjelentnek a részvételért, és az ülés véget ért.

458 A bankett a „Zöld fá"-hoz címzett Palugyay-féle szállóban este nyolc órakor kezdődött. A fenségesnek nevezhető menü közben felköszöntő beszédek egész sokasága hangzott el. Samarjay Károly „bácsi" — helybeli idős ügyvédi kamarai elnök — őfelségét az uralkodót és legmagasabb családját éltette az Úristenhez intézett „fellebbezésével". Neiszidler Károly országgyűlési képviselő a szabadság, a jogegyenlőség, a liberalizmus és a demokrácia fogalmairól emlékezett meg. Érdemes idézni néhány gondolatát: „A valódi liberalismus — melynek hallatára minden igaz honfi szív felbuzdul, ez azon varázs szó, mely népeket, nemzeteket nagygyá, hatalmassá tesz; ipar, kereskedelem, tudomány és kultúra csak is a szabadság örve alatt fejlődhetik, lehet nagygyá, virágzóvá; — a demokrácia a maga valódi értelmében, ez azon bűvös szó, mely ha nem írott malaszt, — mert eddig az volt —, hanem ha egyszer ige testté válik, ez az, ami a népeket állásukban, helyzetükben, bár szerények legyenek azok, megelégedetté teszik." Petőcz Gábor törvényszéki elnök pohárköszöntőjében költői igazságot fogalmazott meg mottóul: „az emberi alkotások mulandók, az igazság eszméje örök időkre szól". Beszéde további részében Szilágyi Dezsőt, s az ő lángeszének hatalmát dicsőítette. Dröxler polgármester Lehoczkyt köszöntötte: kitűnő jogásznak, tiszta jellemnek és jó hazafinak nevezte őt, és „igen sokáig, az emberi kor legvégső határáig" éltette. Az ítélőtábla elnöke viszonozta a jókívánságokat; elmondta, hogy a decentralizáció alkalmából a táblai bírák közül „másfél száz" vágyott Pozsonyba, az ország második fővárosába, s ígérte: ő és bírótársai Pozsonynak hű polgárai lesznek.

459 A további felszólalók közül e helyt még Farkas Géza királyi táblai bíró népszerű köszöntőjét említjük meg, melyben arról szólt: kedves emlékek fűzik Pozsonyhoz, honnan fekete hajjal távozott 19 évvel azelőtt, s hová most ősz hajjal tért vissza. Jogász éveiből kettőt töltött a városban, egykori ifjúságának éveit. így nem meglepő, NYH 1891. május 6. (103. szám) 1. p. NYH 1891. május 6. (103. szám) 2. p. NYH 1891. május 6. (103. szám) 2-3. p