Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
BEVEZETÉS
Alajos és Varga Endre írta magyar bírósági szervezettörténetet 1996-ban ismét kiadták. 23 Megemlítjük még a teljesség kedvéért a korszakunkhoz ugyan nem tartozó, de mégis tanulságos olvasmányt nyújtó, Rácz Attila által írott monográfiát a (szocialista) igazságszolgáltatási szervezet differenciálódásáról, 24 valamint az egykori törvénykezési szervezeti jog témakörében írott tankönyveket. 25 A bírói jogviszony mai napig érintetlen terület, leginkább korunk idevonatkozó problémáiról olvashatunk a bírák szaklapjában. 26 Új keletűen a bírói hatalom jellemzése is a figyelem középpontjába került; Pokol Béla jogelméleti könyvét említjük meg e helyt. 27 II. A dualizmuskori magyar bírósági szervezet kialakulásának fő időszaka az 1867 és 1875 közötti reformperiódus volt, amelyet a teljesség igényével Máthé Gábor dolgozott fel monografikus formában a már hivatkozott művében. Ez a disszertáció úttörő jelentőségű volt amidőn 1982-ben megjelent, hiszen megelőző, említésre méltó, primer forrásokon nyugvó átfogó összegzés e témában korábban nem született. Könyvében a témakört hármas tagolásban közelítette meg: az első részben a reformtervezetekkel és -elvekkel, valamint a bírói hatalom fundamentumát képező 1869. évi IV. tekéi foglalkozott. A második részben magát a bírósági szervezetet mutatta be abban az átalakuló-átváltozó állapotában, ahogyan alakot és formát nyert 1869 és 1872 között. A harmadik egységben a reorganizációs programot ismertette 1875-ig. E helyütt főbb eredményeit összegezzük. A szervezés alapját valójában az Ideiglenes törvénykezési szabályokra kívánták fektetni, azonban annak törvénnyé emelése szerencsére nem következett be: a bírósági rendszer radikálisabb reformra szorult, mint amit az megvalósított volna. Hosszabb előkészület után 1868 októberében a Polgári törvénykezési rendtartás (Ptrt) javaslata alakjában került az országgyűlés képviselőháza elé a szervezeti és eljárási modifikáció. Az elfogadott törvény egyszerűsítette és modernizálta a rendi örökségtől terhes törvénykezési szervezetet és eljárást, azonban hozott provizórikus megoldásokat is. Ez utóbbi körébe feltétlenül a vegyes bíróságok tartoztak, amelyeket két és fél évre az egykori kerületi táblai székhelyeken (Nagyszombaton, Kőszegen, Eperjesen és 23 Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. A szöveget gondozta Béli Gábor. Zalaegerszeg, 1996. 211-231. p. Eredeti kiadás: Uők: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Budapest. Levéltárak Országos Központja. 1961. 151-166. p. 24 Rácz Attila: Az igazságszolgáltatási szervezet egysége és differenciálódása. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972. 25 Lásd például Névai László: Magyar törvénykezési szervezeti jog. Budapest, 1961. 26 Kivonat a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényből. Bírák Lapja. Szerk.: Uttó György (a továbbiakban BL) 1997. VII. évf. 1-2. szám. 130-138. p., Soós Gyula - Stelzámer Ottó - Tölg-Molnár László: A bírák anyagi és erkölcsi megbecsülése. BL 2001. XI. évf. 1. szám. 8-14. p., Szabó Sándor: A bírák anyagi megbecsüléséről. BL 2001. XI. évf. 2. szám. 8-14. p., A bírák javadalmazásáról. BL 1999. IX. évf. 1. szám. 55-58. p., Györgyi Kálmán: A szomszéd rétje mindig zöldebb? BL 1999. IX. évf. 1. szám. 58. p., A pénz istene mérlegserpenyőjében. BL2003. XIII. évf, 1. szám. 77-78. p. 27 Pokol Béla: A bírói hatalom. Századvég. Budapest, 2003.
