Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

lenvélemények a minisztertanácsban, s nem a székhelyekre vonatkozóan. Végül megelégedéssel idézhették a Budapesti Hírlap tudósítását, amely tizenegy székhelyről számolt be, s közöttük volt Pécs is. „Pécs városa — miután a Dunántúl[on] kívüle csak a messze fönn fekvő Győr kap táblát — jelentékenyen nagy törvényszék, kerület fölött fog dominálni, ami a földrajzi beosztásból is önként mutatkozik" — így lelkendeztek, s valószínűnek tartották, hogy még Fiume is Pécsre küldi majd a felterjesztendőket.

408 Később, a törvényjavaslat benyújtásakor kiderült: az utóbbiban ugyan tévedtek, de az igen jó hír volt, hogy az országgyűlési igazságügyi bizottságban nem esett szó Pécs mint székhely kérdéséről.

409 A képviselőházi vita után diadalmasan nyugtázták a számukra kedvező döntést: „Sok kétség, sok aggodalom után — így a sajtó — Pécs mégis megkapta azt az erkölcsi elégtételt, hogy a dunántúli városok fölött ezt ismerték el alkalmasnak arra, hogy oly intézménynek, minő a királyi tábla, amely minden tekintetben előre haladott állapotokat igényel azon helyen, ahol van — a székhelyévé legyen." Az „önmagasztalásban" nem hagytak ki egyetlen csekélyebb jelentőségű momentumot sem (városias fejlődés, kultúrintézmények, műveltség), mi több: szerintük a kampányban másokkal szemben teljesen igazat mondtak, s nem erőlködtek „a kicsit nevetségesen nagyra fújni". Még a „konczokat osztogató kormánynak is el kellett ismernie e városnak egyenes hivatottságát a kir. táblai székhelyre [...]" — állapították meg, de némi önkritikával hozzátették: most gyorsan kell pótolni a hiányokat! Ez utóbbin leginkább a megfelelő csatorna- és vezetékrendszer kialakítását, a főutca aszfaltozását, meg egy új színház emelését értették. Egyúttal a megfelelő hatékonyságú rendőrség igényét is megfogalmazták.

410 A királyi tábla elhelyezése körüli teendők és találgatások azonnal megmutatkoztak. Noha még miniszteri tervezet sem volt róla, mégis megtudakolni vágyták: ki lesz a tábla elnöke. Azt híresztelték, Zádor Gyula miniszteri tanácsos nyer majd kinevezést.

411 A megfelelő székház kiválasztásához is hozzáláttak: először ideiglenes elhelyezésként bérházakra gondoltak, de azok túl drágának bizonyultak. Végül a sokat hánytvetett sorsú ódon színházra esett a választása az „auguroknak". A szóba hozott Oertzen-féle ingatlant először színháznak használták, majd bérház lett belőle, azután leánynevelde és iskola, most pedig „a királyi táblának adnak bele hajlékot". Az átalakítási munkák elvégzésére Schlauch Imre helybeli szakembert hívták fel, aki célszerű tervét hamar el is készítette. Számítások szerint 48 teremre és szobára volt szükség, de 52 helyiség is kialakíthatónak bizonyult, ha a Széchenyi tér és a Mária utca felőli szárnyakon újabb szintet emelnek. Az udvari szárny, s az eredeti öreg színházból kialakítandó rész egyemeletes leend. A bejárat a Széchenyi térre nézne, s pompás lépcsőházat terveztek bele márvány lépcsőkkel.

412 Az átalakítás költségeit 57 ezer forintPF 1890. április 12. (17. szám) 2-3. p. PF 1890. április 19. (19. szám) 2. p., április 26. (21. szám) 2. p. PF 1890. május 3. (23. szám) 1-2. p., május 7. (24. szám) 1-2. p. PF 1890. május 17. (27. szám) 3. p. PF 1890. május 31. (31. szám) 1-2. p., MOL X 7981. 23972. tekercs. Jkv 1890. június 26. üsz. 4QS 409 410 411 412 90.