Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
LEGELŐK A Nagykunság legeltető állattartásáról Bellon Tibor 713 monografikus feldolgozása tájékoztat. Az állattartási lehetőségeket érinti Bagi Gábor 714 és Fodor Ferenc 715 , de elmondható, hogy a helytörténeti feldolgozások szinte kivétel nélkül foglalkoznak a legelőkkel és a legeltetéssel. Mindezek ellenére szükséges megvizsgálni, hogyan érvényesülhetett a jászkun autonómia a legelők tulajdonlásában és használatában. Milyen lehetőségei voltak a helyi önkormányzatoknak, a birtokos közösségeknek és a birtoktalanoknak érdekeik érvényesítésére, hogyan hatottak mindezek az egész település megélhetésére. A Jászkun Kerületben a legelők jogi szempontból két jól elkülöníthető csoportot alkottak. Az egyik csoportba azok a legelők tartoztak, amelyeket a redempcio után megváltott de osztatlan közös redemptus tulajdonba hagyott területeken jelöltek ki. A másik csoportba azok, amelyeket idegenektől, külső földesuraktól, vagy más településektől béreltek. A bérlő lehetett egy jászkunsági település vagy állattartó redemptusokból összeállt kisebb csoport, bérlő kompánia. A tanács irányításával a birtokos közösség döntötte el, hogy az osztatlan közös tulajdonban hagyott földből mekkora területet és hol jelöljenek ki legelőnek. Az első hosszútávra szóló döntések a redempciót követően megszülettek. A népesség és az állatállomány szaporodása azonban szinte minden településen időről időre változtatásokat indukált. Halason 1751-ben a település határának 3/4 része legelő volt. Ennek ellenére 1769-re a baromjárásnak kijelölt terület kevésnek bizonyult, s a viták elkerülése végett a tanács elrendelte a legelők teljes felmérését. Az eredmény a kerékfordulós mérés szerint több mint 43.500 hold legelő lett. 716 A terület Halas 110.000 holdas határát alapul véve az 1/3-hoz áll közelebb, de nem tudjuk, milyen határrészeket nem soroltak be a mérésbe a talaj futóhomokossága vagy vizenyőssége, esetleg más ok miatt. Változásokat okozott, ha a birtokosok közösségét képviselő tanács a gazdálkodási szükségletek szerint bizonyos területeken művelési ág változását engedélyezte, vagy éppen kikényszerítette. Pl. 1799-ben arra szerették volna rávezetni a gazdákat, hogy értékesítésre több hízóökröt tartsonak. Ezért Zsanán kijelöltek egy göbölyjárást, de végül mégsem göblyöket, hanem a barmokat hajtották oda. 717 1807-ben az állattartók kívánságára Zsanán két baromjárást alakítanak, s ugyanekkor Bodogláron és Tajón szállásföldeket osztanak a korábban legelőnek használt részből. 718 Az 1809-1811 között végrehajtott földrendezés után Halas határának 1/4 része lett egyéni birtoklású, 3/4 része megmaradt osztatlan közös legelőnek. Halas közlegelői ekkor elérték a 76.585 kh-at. Nagyobb változás egészen az 1861-63-as tagosításig nem történt. Addig 22.276 kh elsőosztályú szántó és kaszáló és 692 kh homok volt felosztva, a tagosítás713 BELLON Tibor 1996. 99. 714 BAGI Gábor 1995. 141-150. 715 FODOR Ferenc 1942. 7,6 BKML Kh. lt. 1769. márc. 5. 261-264. 717 BKML Kh. lt. 1799. nov. 3. 718 BELLON Tibor 2001. 126-160.
