Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

is húzzon valami jövedelmet haszonvételeitől, s a lakossággal se kerüljenek túlzott összeütközésbe. A halászati beneficium az áradások folytán változó halászó vizek bérbeadásával hasznosult, A Nagykun Kerületben halászó kompániák béreltek meghatározott vízfelületet. Árendálásuk módjával Szilágyi Miklós foglalkozott,

556 aki elsődlegesen a néprajzi szempontokra helyezte a hangsúlyt. A halászó kompániák árendátori működése a Kiskun Kerületben is ismert. A lakosság halászatát egyik kerületben sem tiltották meg, de a halászókat kötelezték, hogy a zsákmányból meghatározott hányadot adj ónak értékesítésre a tanácsnak. A köteles rész az irredemptusok esetében mindenkor nagyobb volt a redemptusokénál. Időnként megpróbálkoztak a teljes halászati tilalommal, de ezt soha egyetlen településen sem tudták betartatni.

557 A beneficiumok első átfogó felmérése 1750-ben készült. Ekkor még csupán néhány település számolt be halászati jövedelemről. Túrkevén az árendált Ecsegpuszta vizein rekesszel halásztak, s a halászoké lett a kifogott hal harmada. Kunszentmárton a Körös halászatában Öcsöddel osztozott, s az évi hasznot 2-3 Rft-ban jelentette. A madarasi Üllő vizében a lakosok szabadon halásztak. A többi község meg sem említette jövedelmei között a halászatot.

558 Halason 1754-ben a tanács statútummal tiltotta el a lakosságot a hálóval való halászattól, mégis minden tilalom ellenére öt hálót kellett elkobozni a tilalomtörőktől. A halászok megfenyegették a tanácsot „ha nem engedi meg a halászatot feljebb való instantiákra" adják a dolgot. A tanács azonban nem engedett, kitartott amellett, hogy a halászat az egész közösség javadalma, amit egyének nem sajátíthatnak ki.

559 Kisújszálláson 1755-ben a redemptusok negyedrészt, az irredemptusok harmadrészt adtak a zsákmányból.

560 Ez a módszer később mindhárom kerületben elterjedt. Ezeken a településeken a tanács a hal felvásárlására kötött szerződést a kereskedőkkel. Halas, budai fischerekkel állt kapcsolatban, akik hetente egyszer előre megalkudott áron vették át a halat. A szerződéskötéskor letett foglalójuk biztosította, hogy csak az övéké legyen a zsákmány. Dósán egy irredemptus halászásáról felháborodva állapítja meg a tanács, hogy az eddig nem volt szokás, s ellenkezik a privilégiummal. Kijelentik, hogy az irredemptusnak, mint országos jobbágynak semmi jussa nincs a határban, „mivel pedig a Halászat, Vadászat, Tsupán Földes Urasági juss, mely nálunk az Communitast illeti",

561 az irredemptust, aki halászni merészelt megbüntetik. Egészen másként kezelte a halászatot Kunszentmárton, ahol a halászó vizeket halászó kompániák bérelték, akik nem mindig helybeliek voltak. Mesterszálláspuszta halászó vizeit, pl. többször öcsödiek bérelték.

562 A halászhálót és csónakot tartó re556 SZILÁGYI Miklós 1966. 557 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002e. 558 SZML JKB Caps. II. Fasc. 3. N- V./1750-5L, B Caps. II. Fasc. 3. N

e IV./1750-5L, B Caps. II. Fasc. 3. N

y II./1750-51. 559 BKML Kh. lt. Prot. Pol. 2. 1/1754. 560 SZABÓ Lajos 1994. 115. 561 SZML Jászdózsa lt. tan. jkv. 1794. p. 275. Közli BAGI Gábor 1995. 180. lap 562 SZILÁGYI Miklós 1992.