Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

demptusoktól egy forint, az irredemptusoktól egy tallér taksát szedtek évente.

563 A határozatok betartatása nem mindig sikerült. 1781-ben, pl. Kunhegyesen a halászatból semmi jövedelem nem keletkezett, pedig nem valószínű, hogy senki nem fogott halat. Kunszentmiklóson a tanács ősszel lehalászást szervezett. A Baker vizét októbertől kezdték halásztatni, s a hal egyharmada lett a közpénztáré. Gyakorolták a jég alóli halászatot is, de erre dunai árendás halászokat fogadtak. A kerületi közgyűlés a kocsmák és mészárszékek beneficiumaival együtt a halászat és a vadászat árendás hasznosítását 1785-től szorgalmazta. 1787-ben, amikor úgy gondolták már az egész Jászkun Kerületben áttértek a bérleti rendszerre kiderült, hogy Félegyházán sem a halászatot, sem a vadászatot nem adták bérbe. A honoratiorok szabadon halásztak, a többiek a tanács engedélyével. Az első bérlő egy helybeli halászcsapat volt, velük 1789-ben kötöttek szerződést, és 1811-ig árendálták az egyetlen bérbeadott vízfelületet, a Ferencszállási-tó vagy más néven a Péteri-tó halászatát. A vadászat a redemptusoknak saját szükségletre szabad volt, az irredemptusoknak nem. A tilalomtörők büntetése a puska elkobzása lehetett.

564 A vadászat árendába adását a XVIII. század végén kezdték elfogadni.

565 Az irredemptusok teljes kiszorítása minden jászkun településen fokozatosan történt. Halason az irredemptusoknak „a drága pénzen váltott földön" 25 pálca büntetés terhe mellett teljesen megtiltották a vadászatot, a feljelentőt tíz garassal jutalmazták.

566 A századforduló után az irredemptusok puskát sem tarthattak, ha redemptus puskájával vadásztak, a puskát akkor is elvették tőlük.

567 A halászati és vadászati árendák jövedelme egy-egy boltbérlet jövedelméhez hasonlítható. Ennél még kevesebb hasznot hajtott az egyéb vizi haszonvétel, ha volt ilyen. Említést érdemel a kákaszedés és a csikaszát. Mindkettő bérbeadása esetleges volt. Kákaszedési jog bérbeadásáról Kunszentmiklósról vannak adataink, ahol 1818ban a Bakéren való kákaszedés (kötőkáka) jogát évi 101 Vft-ért adták bérbe. A bérlet azonban nem jelentett rendszeres jövedelmet. A csikaszát bérletéről nincs tudomásunk, de pl. Túrkevén csíkbírót alkalmaztak, ami tanácsi felügyeletre utal. Kisújszálláson 1780-ban az irredemptusok csíkharmadot adtak, Madarason a redemptusok negyedet, az irredemptusok pedig harmadot. A kiskunsági szikes puszták sajátos haszonvétele volt a sziksóseprés. Árendába adására és közcélra való kisajátítására csak a XIX. században került sor, de a redemptusok seprési joga megmaradt. A sziksóseprés bérletéből származott a legkisebb beneficiális jövedelem. Amikor a sziksós területet sikerült bérbe adni, a bérleti díj akkor sem érte el az évi száz forintot. Kunszentmiklóson a bérlő évi 70 Ft-ot és 30 véka sziksót adott.

568 Dorozsmán saját felhasználásra mindenki szabadon söpörhetett, ha a sziksót eladásra vitte akkor évi öt forint taksát kellett fizetnie. Félegyházán egyáltalán SZML Kunszentmárton lt. tan. jkv. 1773. p. 114. BKML Kh. lt. Prot. Pol. XII. 4/1786. 1787-től mindenütt árendába adták, kivéve a Nagykun Kerületet, ahol nem akadt jelentkező. BKML Kh. lt. Prot. Pol. XIV. 142-143/1797. BKML Kh. lt. Prot. Pol. XXIV. p. 288/1815. BKML Kunszentmiklós lt. tan. jkv. 1800. p. 228.