Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
tott ki a jászkunokból, akik úgy gondolták, mint saját váltott pusztájukhoz elsőbbségük lenne a bérlet elnyerésénél. 1791-ben sérelmeiket az országgyűlés elé terjesztették, ekkor derült ki, hogy a kerületbeliek igényét figyelmen kívül hagyva a nádor a nagyobb jövedelmezőség okán ismét Kecskemétnek ítélte a bérletet. 489 A felháborodás óriási volt, hiszen a földhiány miatt alig négy évvel korábban a Nagykun Kerületből és Jászkisérről több mint 3000 ember költözött ki a Bácskába, s népesítette be Feketics, Pacsér, Ómoravica kamarai birtokokat. 490 Az országgyűlési gravamenben kérték, ha az árendás idő eltelik határozhassonak a puszta sorsáról „ezt hozván magával a tulajdon Birtokosságnak jussa is." Félegyháza az 1647 kh területet 179l-l806-ig 15 évre vette bérbe évi 500 forintért úgy, hogy a pusztarész minden terhét viselte. Félegyháza 1806 után is tovább bérelte Pákát, a puszta negyedrészét kétszer hat évre, kétszer három évre árendálta. Árendás társa 2424 holdra a kecskemétiek kiszorítása után Majsa lett. A másik közös pusztát, Mérgest, Félegyháza a megváltástól 1772-ig bérelte. 1772-ben Halas azzal az indokkal, hogy ott a katolikusoknak — akiket kénytelen volt befogadni — bérleti lehetőséget adna, magának kérte a pusztát. 491 A versenyt Félegyháza nyerte. A folyamodások rávilágítanak, hogy a redempcio lezárulta után tíz évvel már a legnagyobbhatárú kunsági település Halas is földhiánnyal küzd. A közpuszták kerületi célú hasznosításának a generális önkormányzat finanszírozása mellett a népesség megélhetésében is fontos szerepe volt. A pákai és mérgesi szubárendák többszáz családot juttattak földhöz. 1772-ben Halason 200 régi lakos remélt árendálható földet Mérgesből. A pusztán később mégsem Halassal, hanem Pákához hasonlóan Majsával osztozik Félegyháza. 492 A kerületi gazdálkodás módszerébe tartozott, hogy amikor a két közös pusztát árendába bocsátották, ugyanakkor a kerületi ménes számára Halastól béreltek legelőt Tajón. A tajói ménes 1781-1804-ig évi 250 Ft árendáért legelt a halasi pusztán, de akkor Halas visszakérte a legelőt, s a ménesnek új helyet kellett keresni. A generális közgyűlés 1804-ben átrendezte a korábbi árendálás rendjét. Páka 3/4 részét a közös ménesnek és a kerületbeli helységeknek hagyta, 1/4 részét pedig további három évre Kecskemét bérelhette azzal a feltétellel, hogy ez idő alatt lakosai gondoskodjanak más helyről. 493 A közpusztákon kialakított kerületi majorságok felügyelője egy táblabíró, a félegyházi Endre László volt. Pákán egy számtartó, Mérgesen egy ispán felügyelte a népes gazdasági személyzetet. Kisebb mértékben szántóföldi földműveléssel, nagyobb mértékben állattartással foglalkoztak. Évi jövedelmük meg sem közelítette az árendák összegét. 494 1845-ben a 37534 forint bevételből csak 944 Ft 20 krajcár maradt, a többit a kiadások felemésztették. SZML JK Fasc. 1. N- 367/1791. KAPOSVÁRI Gyöngyi-BAGI Gábor 1989. SZML JK D. Caps. VIII. Fasc.2. N° 8/1772. SZMLJK Fasc. 4. N-33/1819. SZML JK Fasc. 1. N 2 773/1804. SZML JK Kiskunsági vegyes számadások 1845.
