Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
A majorsági gazdálkodás legjelentősebb haszna a pákai ménesből származott. Állandóan 180-200 s ennél több lovat tartottak katonai célra, valamint magcsődöröknek a 25 település lovaihoz. Különös figyelmet szenteltek a lónemesítésnek. A gabonatermesztés volumene olyan csekély volt, hogy a termést az ott nevelt állatok csaknem teljesen felemésztették, eladásra alig maradt. A legjelentősebb pénzbevétel gyapjúeladásból keletkezett. Évente háromezer körüli birka és többszáz bárány gyapját értékesítették. Szarvasmarhát csak annyit tartottak, amennyi a gazdaság belső ellátásához kellett, 30-40 ökröt, néhány tehenet. A pákai gazdaság presztízsnövelő szerepet játszott, ahová a kerületi elöljárók különösen Szluha Imre főkapitánysága idején „úri mulatságra" járhattak. A pompa kedvéért libériás lovászokat tartottak, egy-egy farkas vadászat vagy billegezési alkalom mulatozásba hajló jellegét a szomszédos félegyházi vendégfogadós nagyösszegű pákai számlái bizonyítják. 495 Mindemellett a majorságnak szerepe volt az új termelési módszerek terjesztésében. A bükköny- és a repcetermesztés hasznát itt próbálták megismertetni. Pákapuszta 1/4-ének árendáját egészen a puszták felosztásáig fenntartották, hogy a bevételből a kerület egyre differenciáltabb igazgatását és közintézményeit finanszírozzák. 1770 után a helyi adókból egészült ki a kerületi költségvetés. HÁZIADÓ A háziadó az önkormányzatnak és intézményeinek a fenntartására szolgált. A redempciót követő évtizedekben egyetlen településen sem kellett kivetni helyi azaz háziadót, a beneficiumok és a közföld jövedelme fedezte a költségeket. Rendszeres helyi adókivetés csak 1770-től történt. 1770- ig a particularis és a generális igazgatási és jogszolgáltatási költségeket helyi adó kivetése nélkül teremtették elő. Mindkét célra éves rendszerességgel bizonyos jövedelmeket irányítottak át. Érdekessége ennek az időszaknak, hogy ha a települések befizetései, illetve az a célra rendelt közjövedelmek nem fedezték a kerületi közköltségeket, az elszámolás után fennmaradt hiányt utólag osztották fel a helységek között, s azok utólag fizették be a rájuk jutó összeget. Az elszámolási, befizetési procedúrát a „közigazodási" számadásoknak nevezett könyvecskék tartalmazták. Az igazgatás közös költségeinek arányos megosztását szolgálta a kerületi közgyűlések vándoroltatása is. Minden nagyobb településre sor került. A közgyűlésnek helyet adó település természetben viselte a terhet. 1771- től az összkerületi háziadót a hadiadó dica egysége szerint vetették ki. A generális háziadó a hadiadó fele-harmada volt, a particularis ennek harmada, negyede. A háziadó (domestica) particularis felosztása nem dicák szerint, hanem rovásonként történt. A Jász Kerületre 120 rovás, a Kiskun és Nagykun Kerületre 100-100 rovás jutott. Egy-egy rovás pénzbeni értékét a kerületi közgyűlés állapította meg. SZMLJK. Adószedő iratai. Rsz. 95.
