Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
A nádori statútumok utáni időszakban a leányok kizárása a tőkeföldből annyira meggyökeresedett, hogy az oldalág akkor is megtámadta az örökséget, ha a fiúgyermek nélküli apa a statútum szerint fiúnak tekintendő leányának örökítette a földet. A végrendelkezők tisztában voltak a szokással, ezért különféle szankciók beiktatásával, pl. átokkal próbálták megakadályozni a rokonság ellentmondását. Ezt tette 1841-ben Nyíri Istán. „Mind az Ősi, mind a zálog földeimet hagyon 3 leányaimnak egy formán, ugy, hogy átok alatt légyen az ki ezektől el akarná venni" — rendelte. 357 A jászkunok gondolkodásmódja a földről az idők során alig változott. A földtulajdonláson nyugvó jászkun autonómia és az ősiség megőrzéséhez a konzervatív jászkunok többsége akkor is ragaszkodott, amikor a tulajdon polgárosítása egyételműen ezek eltörlését kívánta volna. A szokásjoghoz, a privilégiumhoz és a statútumokhoz ragaszkodó álláspontjuk az önkormányzatokban, az országgyűlésen s a mindennapok gyakorlatában egyaránt érvényesült. A konzervatív egység az 1840-es évektől bomlott meg. 1843-ban, amikor az országgyűlés napirendre tűzte az ősiség kérdését, a követutasításhoz minden jászkunsági település elkészítette a maga állásfoglalását. 358 A kiváltságolt törvényhatóság három kerülete közül a legkonzervatívabb vélemények a Jász Kerületben születtek. A jászok ragaszkodtak ahhoz, hogy az ősiség fenntartásával megakadályozhassák az idegenek földszerzését, csupán annyi engedményt adtak volna, hogy a lányok részesülhessenek az ősi földből, legalább annak árából. A jászok ragaszkodása tehát a honosítási jog megtartására vonatkozott. A Kiskun Kerület szintén az ősiség megtartása mellett voksolt, de egyes helységek készek lettek volna engedményeket tenni. Félegyháza, Kunszentmiklós és Szabadszállás javasolta, hogy ha nem lenne fiú örökös, akkor az oldalág előtt a lányok örökölhessenek. A javaslat mutatja, hogy a statútum engedménye a fiúsításról feledésbe merült, már nincs gyakorlatban. Fülöpszállás elvileg egyetértett azzal, hogy a jövendőben legyen teljesen szabadrendelkezésű a birtok, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy ez visszaható erővel ne bírjon. Ragaszkodtak ahhoz is, hogy a helybeliek vételi elsőbbsége az idegenek előtt megmaradjon. Érdekes és egyedülálló javaslatuk volt, hogy lakosi jog nélkül — amit továbbra is a tanács adjon — vásárolhassonak és használhassák a birtokot, de az egyéb birtokosi jogokat a vásárlók ne kapják meg a földdel. Lacháza, Majsa, Dorozsma ragaszkodott minden meglévő joghoz, semmi módosítást nem kívánt, Halas pedig időt kért, hogy átgondolja a választ. Későbbi beadványuk, ha volt, nem maradt meg. A Nagykun Kerületben a hat településéből három az ősiség megtartása mellett, három ellene nyilatkozott. A polgári földtulajdon megteremtésének igényét Kisújszállás fogalmazta meg a legkövetkezetesebben. Talán az itt lakos nagykunkapitánynak Illésy Jánosnak a véleménye tükröződik ebben. Idézzük: „... legyen minden embernek tulajdona, a mivel bir, legyen arra nézve szabad rendelkezési joga, s ha végrendelet nélkül halna el, osztozzanak javain mind két nemen lévő gyermekei: a helyesen s törvényszerűleg tétetett örökeladások állandóak és felbonthatatlanok legyenek." A SZML Jászberény lt. Végrendeletek 1737-1854 M-R. Caps. 26. Fasc. 2. 48/1833. SZMLJK kig. Fasc. 4. N-' 299/1844.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1995.; BAGI Gábor 1991.
