Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

FÖLDTULAJDON

kisújszállásiak minden magyarul beszélő keresztény állampolgárnak megengedték volna a birtokszerzést, akit érdemes taksa mellett lakosnak bevenni. Velük azonos álláspontot képviselt Karcag és Madaras. Az ősiség eltörlése ellen foglalt állást Túrkeve, Kunhegyes és Kunszentmárton. A kérdést a honosítás vonatkozásában a Jászkun Kerület igazgatási reformja, coordinatiója is érintette, s az országgyűlés két táblája között az egyik ütközési pont lett a coordináció vitájában.

359 A főrendi tábla a honosítás jogát engedményezőén hagyta volna a községi tanácsok kezében, az alsótábla viszont kötelezően. A főrendek úgy vélték a redemptusi jogok eltörlését eredményezné, ha bárki honosítás előtt fekvő birtokot szerezhetne.

360 A belrendezési törvény megmaradt az üzenetváltások szintjén, amint az ősiség eltörlésére sem került sor. A Jászkun Kerület az ősiség megtartását adta követutasításba. Az elővételi jogok megváltoztatása szóba sem került, pedig amint a földforgalom vizsgálata bizonyítja,

361 a Jászkun Kerületben ez volt a szabad birtokforgalom legfőbb akadályozója. 1853 után, amikor jog szerint sem ősiségről, sem redimált földről nem lehetett szó, a Jászkun Kerület községeiben még a redempcióig visszanyúló ún. forintos telekkönyveket is vezetik. Egy-egy örökségi vitában a redimált földtulajdonig nyúlnak vissza. A család geneológiájában a kiemelt megbecsülés a földszerző, redimáló őst illeti, s amit a tételes jog eltörölt azt a szokásjog még csaknem egy évszázadig őrizte. A szokásjog fennmaradását segítette, hogy a nádor IV. és V. statútuma 1946-ig hatályban maradt. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1986. Ogy. irományok IV. 1843-44. 23-26. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000., 2002.