Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
1749-ben már 104-en adták el földjüket, de mindannyian redempciós áron, tehát inkább redempcio átvállalásokról volt szó. 294 1756-ban is csak a váltási összegért cserélt gazdát a föld, az 1780-as években viszont már 4 és Vi szerese az eladási ár a redempciós árnak. Példáink azt igazolják, hogy a föld piaci értéke csak a redempcio teljes lezárulása, s a tulajdon jogi megszilárdulása után alakult ki. A forgalmi értéket az 1760-as évektől a kereslet-kínálat piaci törvényei és a föld minősége szabta meg. A berényi tanács megpróbálta útját állni a földárak emelkedésének, 1762-ben kihirdették, hogy a redemptus birtokot tulajdonosa nem adhatja el a váltáskori ár felett, 295 de a határozatot nem tudták betartatni. Ugyanebben az időszakban jelentek meg azok a földvásárlást korlátozó, akadályozó helyi intézkedések, amelyek a redemptus érdekvédelem térnyerését, a redemptus jogok felértékelődését bizonyítják. Elsődlegesen az elővételi rend betartatásának szigorodására, az irredemptusok földszerzésének megnehezítésére gondolunk. Jászberényben pl. per keletkezett az elővételi sorrend megkerülése miatt. 1776ban Borbély András irredemptus juhász 20 és 1/2 kötél földet, szőlőt és szérűs kertet vásárolt Földi Mártontól. A vevőt Földi szomszédja Gerzsán József beperelte, mert az adásvétel az ő „híre nélkül" történt. Az okfejtés szerint, ha tudott volna az eladó földről, akkor az elővételi szokások szerint — még nincs nádori statútum — nem csupán mint szomszédnak, hanem másként is elsősége lett volna „mivel azon juhász irredemptus lévén annak megvételéhez érdeme sem volna". 296 A perben három év múlva született meg a berényi tanácstörvényszék állásfoglalása. Az ítélet kimondta, mindkét fél egyforma jogállású, egyik „sem váltott a redemptio alkalmasságával egy marok földet is, hanem, hogy felesége után maradott köszönnye meg". A vételt egyelőre helyben hagyták, de azt, hogy mint szomszédot megkínálták-e Gerzsánt még tovább vizsgálták. Földszerzéssel zsellérből is válhatott redemptus, de csak keveseknek sikerült. Oravecz György zsellér redemptussá válása tíz évet vett igénybe. Oravecz György zsellér 1765-ben érkezett Félegyházára. 1770-ben már irredemptus, a maga malmában molnárkodott és néhány állatot tartott. Két év múlva a malmot és a malom melletti épületeit elcserélte 35 hold földért. A cserével elveszítette a lakását, ezért kiköltözött a szántóföldön lévő tanyájába, viszont a föld redemptussá tette. Oravecz 1774-ben, redemptusi jogon taksás házhelyet kért és felépítette új lakóházát. 297 Oravecz esete példázza, nem lehet kategorikusan tagadni az irredemptusok földvásárlási lehetőségét, amint azt néhányan teszik. 298 A Jászkun Kerületben a földszerzést csak az elővételi jog nehezítette, legálisan soha nem tiltotta sem a privilégium, sem a jászkun statútum. Az 1760-as évektől szinte minden településen megkezdődött a nem redemptus rétegek kiszorítása a redempcióban elnyert gazdasági lehetőségekből. A törekvés szélsőséges megnyilvánulása az 1764-es madarasi határozat. Madarason 1764. április 22SZABÓ Lajos 1987. 63-64. FODOR Ferenc 1935. 445. p. SZML JK Kig. IV. 1. Rsz. 118. A Caps. VII. szn. XXX/b. 1776. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002b. 129-131. SZABÓ László 1997. 362.; BELLON Tibor 1996. 26.
