Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA
tok, iparűzők, papok, tanítók, azaz a maguk munkájából élő szabad emberek lettek. A helyi társadalom elsődlegesen az állatvagyon és a háztulajdon alapján tagolódott több vagy kevesebb földet művelőkre, módosabb vagy kevésbé módos gazdákra és zselléreikre. Ez a mondhatni pillanatnyi társadalmi állapot a kiinduló pontja mindannak a változásnak, ami a redempcio következtében a jászkun társadalom rétegződésében bekövetkezett. A földváltás lehetősége minden kerületben lakó számára megadatott, de nem mindenki tudta kihasználni. A redempcio kifizetésének stációi, a megmaradt számadási lajstromok mutatják, hogy egyetlen település sincs a Jászkun Kerületben, ahol a földváltók névsora 1745-1765 között ne változott volna. Sokan vállaltak redempciót, de mégsem tudtak fizetni. A helyzet ott is hasonlóan alakult, ahol az adóforintok után vetették ki a váltságot. Halason 1745-ben 304 adózóból 69-en nem tudtak fizetni, viszont később új befizetők jelentkeztek. Túrkevén 1745-ben 184, 1749-ben 225 redimálót jegyeztek fel. Közülük többen nem teljesítették a kivetést, ők visszakapták a befizetett csekély összeget. 189 Végül az 1755-ös végleges névsorba 228 redemptus került be. 190 Kunszentmártonban az 1747-ben készült jegyzékben 127 földváltó nevét sorolták fel, 191 1749-ben 179 lakos fizetett. 192 1752-ben a tanács jegyzőkönyvében ismét 127 birtokos neve szerepel. A befizetések körüli nehézségeket előző fejezetünkben ismertettük. A törlesztések sürgetésére kiadott főkapitányi fenyítő, megszorító intézkedésekkel szinte párhuzamosan kifejlődött a földet váltók tulajdonosi érdekvédelme. 1752-ben a Nagykun Kerület küldöttei felháborodva panaszolták a generális congregátióban, hogy „némely Nagy Kun Helységekben sokan a lakosok közül, ámbár szántó és kaszáló földeket nem váltottanak, ... némelyek pedig ha váltottak is csak eöt, vagy 6 Ft áru földet szerzettének ... a pascumot marhájokkal, magok pedig a vizes réteket nádvágással, halászattal és csíkászással, a redemptusoknak nagy károkkal és praejudiciumokkal ingyen kívánnyák élni és hasonló privilégiumokkal akarván élni, máris szabad passzusokat merészelnek kérni ..." A küldöttek azt kérték a közgyűléstől, hogy azok, akik a meghatározott mód szerint nem fizetnek ne tartassonak kebelbélieknek. 193 Kérésük meghallgatásra talált. A közgyűlés elfogadta, hogy aki legalább 20 forint értékű földet nem váltott, azt redemptusnak nem ismerik el, s [az ilyenek] a kerületek útlevelével és privilégiumaival nem élhetnek. 194 A jászkun társadalom rétegeinek jogi elkülönítése ezzel a határozattal kezdődött. A határozatot körlevélben közölték a településekkel. 195 Miután összeghatárhoz kapcsolták, hogy ki számít redemptusnak, értelemszerűen rájuk vonatkoztatták a 189 SZML Rsz. 1224. Redempcio és földosztási iratok 1745-1843. (1745-1752.) ÖRSI Julianna 1996. 29. 190 ÖRSI Julianna 1995. 85-88. 191 SZML Kunszentmárton tan. jkv. 173-177. 192 SZML Kunszentmárton tan. jkv. 241-248. 193 SZABÓ László 1987. 65-66.; SZML Kisújszállás lt. Kig. ir. Caps. E Fasc. 3. 194 SZML JK jkv. 1752. aug. 18. 314. 195 BKML Kh. lt. Prot. Curr. 1. p. 20. /1752.
