Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA

kiváltságok valamennyi kedvezményét. A bíró választásoknál fokozatosan a redemp tusokra szűkült a választhatósági és a választói jog. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke tehát megszabta a jogokból való részesedés arányát, meghatározta a kialakuló új társadalmi szerkezet körvonalait. Minden településen stabilizálódott az a törzsökös redemptus réteg, amelynek tagjai gazdasági és politikai hatalmukat az önkormányzatban érvényesítették. A redemptusi érdekvédelem legerőteljesebben az egyes rétegek közötti mobilizáció korlátozásában vagy engedésében nyilvánult meg. Megvalósulását a közigazgatási rendszabályok, statútumok gazdag eszköztára segítette. A Jászkun Kerület társadalmának fejlődésében 1745-1848 között két nagy időszak különíthető el. Az első időszakot a nádori statútumok 1799. évi kiadása zárja le. Ebben az időszakban a korábban jogilag egységes jászkun társadalom redemptusokra, irredemptusokra, zsellérekre, valamint az ezek között vagy mellett, elhelyezkedő kisebb csoportokra, rétegekre bomlott. A szokásjogban, a települési és kerületi statútumokban elfogadott rétegképző gazdasági és politikai elemeket a nádori statútum foglalta egységes jogi keretbe. A helyi társadalom elfogadta őket, illetve időről-időre, ahogyan a redempcio terheinek kifizetése előrehaladt, módosította. A második időszakban megjelentek azok a törekvések, amelyekben a teljes jogú redemptusok a megszerzett politikai hatalmat felhasználva megkísérelték a helyi társadalom többi rétegének gazdasági és politikai háttérbe szorítását. Válaszul a lakosság többi rétege az önkormányzat szervezetének megváltoztatását követelte, kezdeményezték a képviseleti rendszer különféle módozatainak bevezetését, és szélesebb körű beleszólási lehetőséget akartak a közügyek irányításába. Az 1752-es statútumig a társadalmi rétegek közötti határok még képlékenyek. A redempcio kifizetése közös érdek volt, ezért a földvásárlást és a társadalmi mobilitást nem akadályozták. Az 1760-1770 közé eső évtizedben, a jászkun községekben kifizették a megváltás terheit. A tulajdonviszonyok tisztázódtak, és jogilag megszilárdultak. Elfogadott alapelv lett, hogy a birtokolt tőkeföld mennyisége a legfőbb meghatározó az egyén társadalmi helyének kijelölésében. A teljes jogúak a redemptusok lettek. A kiváltságlevélbe foglalt jogok összessége csak a redemptusokra vonatkozott, választási és választhatósági joguk csak nekik volt. A váltott tőkeföld arányában jogosultak voltak a járulékföldekre, kaszálóra, a fel nem osztott közlegelőket díjtalanul, vagy jelképes díjért használhatták, s a földvásárlásnál később az árendáknál is elsőbbségi jogot kaptak a többi társadalmi csoport tagjai előtt. A királyi kisebb haszonvételi jogokból a helyi szabályozás szerint részesültek. Gyakorolhatták a vadászat, a halászat, a széksó söprés jogát, majd évi három hónapig a bormérés szabadságát. Vásár- és piactaksát nem fizettek és mentesek voltak a rév- és vámfizetéstől. Mivel a redemptusok közé tartozást a fentiek szerint körülhatárolták az 1760-as évekre kiderült, hogy számosan voltak olyanok, akik fizettek a redempcióba, de befizetésük nem érte el a redemptussághoz meghatározott alsó értékhatárt. Ok a kisebb tehervállalásért kevesebb jogot kaptak, s irredemptusok lettek. Az irredemptusokat az országos összeírásokban, kicsit leegyszerűsítve a besorolást, a házas zsellér kategóriá-