Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
A JÁSZKUN AUTONÓMIA UTOLSÓ KORSZAKA
nem okozott problémát, hiszen összecsengett a helyi liberálisok évtizedes törekvéseivel. A megvalósításhoz szervezett közigazgatásuk és fejlett választási technikájuk jó alapnak bizonyult. A választói névjegyzékek összeállítása azonban tükrözi azt a törekvést, hogy a politikai hatalom megszerzéséhez szükséges választójogot a redemptusok számára őrizzék meg. A helyi értelmezés szerint polgárnak nem tekinthető földnélküliek, kereskedők és iparosok közül csak néhányan kerülhettek be a választói névjegyzékbe. A legtöbb választó a kerületi tisztválasztáson szavazott. A kerületi választások iránti nagy érdeklődés a redempciótól nyomon követhető. A választójogúak összeírására és a titkos szavazás ilyen tömeges részvétel melletti lebonyolítására azonban a jászkunok történelmében, 1848 júliusában először került sor. A helyi és a kerületi választások eredményeként hivatalba lépett önkormányzati testületekben bekövetkezett változások azonos társadalmi rétegen belüli személyi változások voltak, csekély elmozdulás az iparűzők javára történt. A népképviselet a jászkunok számára alig jelentett változást. A választásra jogosultak aránya kicsit nagyobb lett, de társadalmi összetételében alig változott. Az újnak számító képviselőtestületek a kerületi közigazgatási rendszernek és a hagyományoknak köszönhetően könnyen beilleszkedtek az önkormányzati szervezetbe. A jogkiterjesztés határai a redemptusokig terjedtek, s nem születtek olyan községi határozatok, amelyek az áprilisi törvényeket úgy értelmezték volna, hogy a privilégium sáncai mögé az irredemptusok is beléphetnek. Az első rést ezen a védelmi falon 1848 szeptemberében a szőlőadó eltörléséről hozott országgyűlési rendelkezés ütötte. Hatására a kerületi közgyűlés a gazdálkodással kapcsolatos redemptusjogok egy részét kiterjesztette az irredemptusokra. Megszüntette a szőlőtaksát, és a birtoktalanoknak is engedélyezte a háromhónapos szabad bormérést. A földnélküliek fűbér eltörlésére irányuló követelését azonban visszautasították. 935 Ezzel óvakodtak attól, hogy a redemptus közlegelők esetleges felosztásánál az irredemptusok bármiféle jogalapot építhessenek a részesedésre. Az állami kárpótlással egybekötött jobbágyfelszabadítás felszámolta az úrbéri viszonyokat, polgári földtulajdont teremtett. 1853-ban az ősiségi nyílt parancs kibocsátásával a nemesi földtulajdon is polgárivá vált. A jászkun szabadparaszti társadalom és a redemptus föld azonban sem a jobbágyi, sem a nemesi földtulajdonhoz nem tartozott. A feudális földtulajdon e különleges fajtájának polgárosítására a negyvennyolcas törvényhozás sem tudott azonnali megoldást találni. Az 1848:25. tc. 15 §-a azáltal, hogy biztosította a redempcióból eredő magánjogi viszonyok és haszonvételek fenntartását, időt hagyott, hogy — a redempcio lebonyolításához hasonlóan — településenként rendezzék a földtulajdonhoz kapcsolt jogosultságokat. A rendezésről az 1849. júniusától bekövetkezett igazgatási változások átmenetileg elterelték a figyelmet. Haynau közzétette Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetét, amely megengedte a hagyományos kerületi megnevezések — kapitány, főkapitány — használatát, de az autonóm igazgatás jogát nem adta meg. FEKETE Pál 2002.; BKML Kf. lt. kgy. jkv. 1848. 104. sz.
