Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

gazdasági kérdésben hasonló döntési mechanizmus érvényesül, s a döntések nyomán megerősödő önkormányzattal párhuzamosan erősödik a redemptus birtokos közösség hatalma. A redemptusok földhöz kapcsolt politikai jogaikat hamarosan gazdasági elő­nyök megszerzésében kamatoztatják. Az első lépést ezen az úton minden jászkun tele­pülésen a telekkiosztás és a művelési ág meghatározása jelentette. A nagykun települések saját határuk mellé 16 pusztát váltottak. A szabad foglalá­sos rendszer a redempcióig élt, azt követően határhasználatuk jóval változatosabban alakult a jász településekénél. Karcagon három nyomást vezettek be, de ebből két rész ugarföldet hagytak, s az egyik ugart szántották. Az ugarföldből osztottak a rövid te­nyészidejű növényeknek járulékföldet, esetenként kukoricaföldet. Karcagon előfordult, hogy úgy osztották ki az ugart a birtokosok között, hogy azok vetéskényszer nélkül használhatták. A kiskun településeken az ugar inkább a szántóföld pihentetését szol­gáló szakasz volt, ilyenkor legeltették, s az ott legeltetett állatok trágyázták a földet. A karcagi határhasználatot bonyolítja, hogy volt olyan határrésze, amit egyáltalán nem tagoltak nyomásokra. Karcagon 67.000 kh megváltott területből 15.000 kh-at osztottak ki, a többit osztatlan közös tulajdonban hagyták. Az arányok megállapítása a többi településen is hasonló volt, s mindenütt a tanács és a birtokos lakosok nagyobb gyűlése döntött a sorsfordító kérdésben. Kunszentmártonban, Túrkevén, Kunhegyesen és Madarason három nyomás volt, amiből egy rész ugart hagytak. Kunszentmárton mesterszállási földjének felszántását 1765-ben augusztus 28-án döntötték el. „Isteni szolgálat után az összes lakosok a helységháznál összegyűlvén, pro et contra tanácskoztak azon, hogy »Csorba szántassék-e fel, vagy Mesterszállás." Végre is egyenlő akarattal kiáltottak fel a lakosok, hogy »Csorba messze föld, unal­mas mind magunknak, mind jószágainknak, mert lóval nem győzzük, magunk pedig Istennek, amint kellene, nem szolgálhatunk«. 646 így Mesterszállás felosztása mellett döntöttek, Csorbán pedig kutakat csináltattak és legelőnek fordították. A jegyzőkönyvi határozatot sokan aláírták a lakosok közül." 647 Az 1765. évi osztást 1773-ban bizonyos mértékű tagosítást végrehajtva megismételték, hogy akinek a korábbi periódusban két darabban volt a földje, annak egy darabba kerüljön. Az osztás módját a házak sora szerint nagyobb gyűlésben határozták el. A két pusztát több alkalommal újraosztották, de a kalkaturás művelést a századfordulóig megtartották. Akkor az ugar kiosztása megbontotta a rendszert. Túrkevén a határ szabad foglalásos művelését a redempcio utáni földosztás szün­tette meg. Az 1750. október 15-i tanácsülésben döntöttek arról, hogy a szántókat két helyen adják ki. Mindkét területre külön-külön nyílhúzással megállapították, hogy a falu három tizede között milyen sorrendben történjen az osztás, s a tizeden belül kinél kezdődjön a sor. Ez az osztási mód a többi nagykun településen is nyomon követhető. A települések határbeli szomszédsági képe ezért a belterületéhez hasonlatosan ala­646 DÓSA-SZABÓ 1933-34. 93. SZML Kunszentmárton tan. jkv. V. 24.p. 647 KÖVÉR Lajos-TÓTH Sándor László 1995. 123-124. 1 kötél föld = 13-20 hold tanyaföld + 9 hold szántó a község melletti fekete földön 2 nyomásban + 5 hold kaszáló a tanyaföldön. Összesen tehát 27-34 hold.

Next

/
Oldalképek
Tartalom