Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

FÖLDTULAJDON

kereskedőkre.

343 A következő évben Halason 27 birtokost írtak össze, akik elköltöztek, de a földet nem adták el.

344 A Jászkun Kerület levéltára az 1710-es évektől minden település anyagában őriz végrendeleteket. Mindenütt nagyobb számban a redempcio után írottakat, amikortól a földtulajdon jelentősége több szempontból megnőtt. A végrendeletekből helyi sajátosságok, a tulajdonlás szabadsága és a redemptus jog védelme egyaránt dokumentálhatók. A Jászkun Kerület helységei közül Halas 1851 előtti végrendeleteinek teljes feldolgozását Horváth József végezte el. 528 végrendeletet vizsgált meg, sajnos kutatása a földtulajdon örökítésére alig tér ki.

345 Minthogy a szabad rendelkezés a szerzett javakra vonatkozott, Halason az ősi föld felosztásáról legtöbbször nem szólnak a végrendelkezők csak akkor, ha kitagadás, fiú örökös hiánya, esetleg gyermektelenség következtében szükséges volt külön rendelkezni. Ugyanígy külön említik a végrendeletekben a közszerzeményt, azt a vagyonrészt — s ez lehetett föld is — amit a férj és a feleség közösen szerzett. Jászberény levéltárából száz végrendeletet adott közre Czégény Istvánná, de a forrásközlés elemzését nem végezte el.

346 A jászkun statútumot megelőző időszakban, 1767-ben készült Kohári Mihály jászberényi lakos végrendelete. Kohárinak két kiházasított és egy hajadon leánya, valamint két fia és özvegye maradt hátra. A néhány kiemelt vagyontárgyon kívül a többi ingókról és ingatlanokról külön rendelkezett. „A több javaimat, ingó, és ingatlan Jószágomat hagyom Feleségemnek, és Két Fiamnak olly véggel; hogy ezen két Fiaim tartozzanak feleségemet mint édes Szülejeket tisztességesen és érdeme szerint mind holtiglan el tartani és gyámolítani, ha mind az által véle vagy viszálykodnának, vagy véle lakni nem akarnának, ... javaimat egyenlően közöttök fel osztván a fiak egy részt tartozzanak édes annyoknak adni mindenbül; ki vévén egyedül a földeimet, mellyekbül pinzül fizethetik, és fizessék ki."

347 1769-ből a jászberényi Kocsis Mihály végrendeletében hat gyermekéről és az özvegyről gondoskodik. A legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy a föld túlzottan ne aprózódjon, ezért abból csak a négy fiúra hagy megszabott mennyiséget. Az özvegy használatot kap, „meg halálozván az földnek öröksége a fiaimnál maradgyon".

348 Apátiban 1773-ban özvegy Makó Katalin végrendeletében szőlőt és „úgy nevezett urammal általam váltott és most is birtokomban levő 16d rész földet hagyományoz." A közszerzemény nevesítésén túl a végrendelet egyedi vonása, hogy a földet nem két fiára, hanem leányára és vejére hagyja, akik őt már hat éve betegségében gondozták. A végrendeletben hangsúlyt kap, hogy a földet az özvegy „örök tulajdonul" minden járulékával együtt hagyományozza gondozóinak.

349 A redemptussá váláshoz szükséges föld megszerezhető volt beházasodással és örökséggel is. 1772-ben két madarasi asszony, mint fiúsított örökösök, szüléikről BKML Kh. lt. Prot. Curr. 22. 248. p. 1807. BKML Kh. lt. S 114. N» 31/1808. HORVÁTH József 2001. CZÉGÉNY Istvánné 2001. SZML. Jászberényi végrendeletek 1756-1848. H-L. Capsa 25. Fasc. 10. 61. Uo. Caps. 25. Fasc. 10. 72. SZML Apáti végrendeletek Rsz. 135.