Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
szabad rendelkezési jogot nyert életében és halála utánra. Ha azonban másként nem rendelkezett, halála esetén vagyona a férj vagyonának tekintetett. 336 Az általános örökösödéssel foglalkozó VIII. statútum a redempcióból eredő jog szerint a magvaszakadt hagyatékát az eredeti tulajdonosra, vagyis a községre szállítja. Nem érinti a jászkun ősiségét, mégis mint a földtulajdonlás feltételét befolyásolót, itt kell megemlíteni a VII. statútumot, ami a kiköltözésekről rendelkezik, s az engedély nélküli kiköltözést megtiltja. A kiköltözés esetén a kiköltözöttek megtarthatták korábbi tulajdonukat, vagy akár a kiköltözés után tulajdonukba került kerületbeli örökségüket. A nádori VII. statútum kimondta, ha a kiköltöző a földet művelteti és terheit viseli, akkor nem köteles eladni. Ha visszaköltözött, de korábban földjét örökösen eladta, azt eladott földtulajdont semmi szín alatt nem követelhette vissza. A jászkun földet örököse akkor is megtarthatta és használhatta, ha máshol polgárjogot nyert. A jászkunok földtulajdonlási jogai e téren különböztek az egyebekben sok hasonlóságot mutató Hajdúkerület földtulajdonlásától. A Hajdúkerületben a földtulajdon bírásának alapfeltétele volt a helybenlakás, s a hajdú városból kiköltözött hajdúnak földtulajdonáról le kellett mondania. 337 Sőt, a kiköltözött hajdú a hajdúvárosi örökségéhez sem juthatott hozzá. 338 Viszont ha visszaköltözött, peres úton visszakövetelhette előző birtokát. Jászkun kerületi példáink a kiköltözöttek földtulajdonlásának és -használatának többféle gyakorlatát bizonyítják. A Kunszentmártonból Endrődre férjhez ment és áttelepült Molnár Katalin 1821-ben, mint testvér, vérszerinti előjogon megszerezte 22 öl mesterszállási szántó 30 évre szóló zálogát Kofertz Kis István helybeli lakos elől. 339 1826-ban özvegy Zsemberi Józsefné Pálosi Erzsébet nyolc pózna özvegyi jussát Kunszentmártonban megtartotta, pedig elköltözött Szentesre. A földet a szomszéd Samu János használta zálogban. Az özvegy a maga nevében lemondott a visszaváltás jogáról, de gyermekei számára fenntartotta a lehetőséget. 340 Előfordult, hogy a kiköltözöttek eladták a földet. Ilyenkor többnyire a vérrokonok vették meg. Több kiköltöző inkább zálogba adta a tőkeföldet, hogy megmaradjon a visszaváltás lehetősége. Ez a módszer már a XVIII. században kialakult. 341 A kiköltözöttek, ha a településen maradt vérrokon földet kínált eladásra elővételi joggal élhettek, ezért minden esetben megkérdezték őket, s a válaszra akár 15 napon túl is várakoztak. 342 1807-ben a generális közgyűlés szabályozta azok közteherviselését akik elköltöztek, de a redimált földet megtartották. Ettől kezdve a birtokosoknak, ha más megyébe mentek lakni és onnan igazgatták birtokukat, 50 Ft-os redempcionális birtok után a közteher megváltására 12 Ft-ot kellett fizetni. Ugyanez vonatkozott a birtokos görög 336 KRENNER Zoltán 1941. 337 OROSZ István 1995. 201-202. 338 BALOGH István 1955. 339 SZML Kunszentmárton Örök adásvételek jkv. 1817-29., 1821. N*-' 212. 340 Uo. 1826. N- 34. 341 SZML Kunszentmárton lt. Liber Fundi 1751-1786. 13. /1770. Kiköltöző Palásti József 70 pózna kertjét, 25 pózna ugarját és minden járulékot, szőlőt, házat zálogba ad négy évre. 342 SZML Kunszentmárton Örök adásvételek jkv. 1817-29., 1821. 219., 1826. N ü 28., 1824 2. és Ns-' 3.
