Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
használata, inkább a zálogbirtokosok állatai miatt. A bérelt tőkeföld után ugyanis ugyanaz a jog, pl. legelőhasználati jog járt, mint a tulajdon után. Az előjogokat a föld hordozta, s azt illette meg, akinek éppen a tulajdonában vagy a zálogbirtokában volt. A különböző településekről küldött panaszok hatására 1827-ben a Jászkun Kerület közgyűlése minden településen megvizsgáltatta mit lehetne tenni, mert „a megyebeli lakosokat tulajdonosi jussokban átallyában meggátolni nem lehet". Más részről azt is megállapították, bizonyos, hogy „... az idegen zálogot vevők nem annyira a Földek használása, mint szabados legeltetés kedvéért iparkodnak felesleg való summában" a Jászkunságban földet zálogolni. Mindezek alapján a közgyűlés elfogadta, ezentúl az idegen zálogosok csak annyi jószágot tarthatnak, amennyi a föld műveléséhez szükséges, s ha a tulajdonossal másként nem egyeznek viselniük kell a közterheket. Ekkor Jászberényben nyolc külső zálogos kezében volt olyan föld, ami valami okból bírói zár alá került. 12 személy földje szentmártonkátai, tápiógyörgyei, alattyáni, és dósai lakosok kezén volt. Jászberény mindezek ellenére az idegen zálogosok kitiltása ellen szólt, mondván „Megyebeli lakossainkat tulajdonosi jussaiknak gyakorlásában egészben és átallyában nem lehet ... össze szorítani és annyira gátolni, hogy midőn földjeikből bővebb hasznot és jövedelmet szerezni módot találnak, abban egészben meggátoltassanak". 330 Árokszálláson egy idegen zálogolt Szalkszentmáronból, Lacházán 15 redemptus földje volt Pest megyei áporkai lakosok zálogában, Kunszentmiklóson pedig izsákiak vettek zálogba orgoványi birtokokat 25 évre. A többi helység nem jelentett külső zálogolót. Végül úgy döntöttek, megtiltani nem lehet a külsők zálogolását, de minden esetben ki kell hirdetni, hogy a megyebelieknek elsőbbségük lehessen. A döntés betartásáról nincs információnk. ÖRÖKÍTÉS A jászkun örökösödés rendje eltért az országos jogtól. Az eltéréseket, a helyi jogszokásokat a nádori statútum foglalta rendszerbe. A successióról szóló IV. és az özvegyi jogról szóló V. statútum 1799-1946-ig hatályban maradt. Papp László Kiskunhalas népi jogéletének kutatója megállapította, hogy a jászkun statútumban megszabott öröklési rend, amely szerint a földtulajdont a fiúk örökölték, a II. világháború előtt még élt a köztudatban és az öröklési gyakorlatban. 331 Örsi Julianna kimutatta, hogy a Nagykunságban a XIX. század második felében, amikor az örökség felosztásában elismerik a lányok öröklési jogát, akkor is pénzt adnak nekik a föld helyett, „kifizetik" őket. 332 Legutóbb Szabó László a Jászságban vizsgálta a jászkun öröklési rend érvényesülését, s a „leányrész" gyakorlatát. 333 Az 1799. évi IV. statútum 1. §-a kimondta: „Meg-hagyatván kinek-kinek az a szabadsága, hogy a maga által keresett javakból szabadon rendelkezhessen; Hogy ha SZML. JK. Fasc. 4. NP 1218/1827. PAPP László 1941. ÖRSI Julianna 1994. SZABÓ László 2000.