Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)
1540 és 1547 között mint a csanadi Üdvözítőről elnevezett társaskáptalan prépostjáról és székesegyházi főesperesről maradtak fenn adatok. Zákány István 1524 és 1542 között Szilágyi Lászlóhoz hasonlóan ugyancsak hosszú ideig viselte a bírói tisztet, jóllehet közben, talán 1540-ben Tóth Mihály — aki később, 1552-ben hajdúival megpróbálkozott Szeged visszafoglalásával — állt a város élén. A Zákány István bíróságára vonatkozó első adat érdekes módon — mutatja a források nagy hiányát — nem papíron, hanem kőbe vésve maradt ránk. Mint említettük, nem sokkal Mohács előtt kezdték meg a város belső részét téglafallal keríteni. Az egykori piarista gimnázium építésekor, 1871-ben találták meg e fal egy darabját, amelynek egy vésett köve arról tájékoztat, hogy „e királyi várost 1524-ben Zákány István kezdte fallal keríteni az esztergomi érsek nagylelkűségéből." A falat végül nem sikerült megépíteni, talán rövid volt hozzá az 1526-ig rendelkezésre álló idő. 1526-1527-ben Cserni Jován szerb hadai zaklatni kezdték a Délvidéket, benne Szeged lakosságát. A János királlyal bizonyára testvére, Balázs révén jó kapcsolatokat ápoló szegedi főbíró és a tanács minderről idejében értesítették a királyt, ám Jovánék grasszálását már Szapolyai nem tudta megakadályozni. Csak a harmadik ellenük küldött sereg tudta leverni őket Sződinél, a Maros déli partján. A visszatérő Jovánt Szegeden, ahol fosztogatni kezdtek csapatai — mint említettük —, a bátor szegediek lőtték le. Az eseményekről a királyt ismét pontosan Zákány István tájékoztatta. 1528 tavaszán Ferdinánd király csapatai Lengyelországba szorították János királyt, ezzel Szeged a Habsburg érdekszférába került. A török beavatkozás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. János király 1528 tavaszán visszatért. Lippai udvarában 1529. február 22-én az őt felkereső szegedieknek, akiket bizonyára a főbíró vezetett, védelmet adott, és biztosította jóindulatáról. Ugyanekkor Ferdinánd király sem mondott le a déli országrészről. Egyik megbízható emberét Zákány Istvánban látta. A nádor, Báthori István ugyanis 1529. április 29-én adománylevelében a János királyhoz pártolt Sztári (Esztári) János deszki és szőregi birtokait Zákánynak juttatta, továbbá adómentességben részesítette a főbírónak az újjáépített szegedi házát, és — „mivel Szegeden így szokás" — élete fogytáig neki adta a szegedi bíróságot. A mozgalmas 1520-as évek után az 1530-asokból mindössze egy adat maradt fenn Zákány István tevékenységéről. Szegeden a 15. század közepe óta a ferenciek két ága, a mariánusok és a szalvatoriánusok tartottak fenn kolostort. Az előbbieké a Palánkban, az utóbbiaké Alsóvároson állt. A mariánus rendtartomány 1536-ban a kolostor templomában rendezte tartományi gyűlését a főbíró költségén. Az adat Zákány főbíróságának folyamatosságát és a palánki kolostor fennállását dokumentálja. A Buda visszafoglalására 1542-ben tett eredménytelen kísérlet után a hadi helyzet magváltozott az Alföldön is, amelynek következményeként Szeged török kézre került, a Hódoltság része lett. Ahmed pasa Baja melletti táborába rendelte a főbírót, aki társaival és ajándékokkal megrakva, életét kockáztatva indult útnak. A helyzetet és lelkiállapotát hűen tükrözik Fráter Györgyhöz október 16-án írt levelének részletei: „Igen tisztelt uram! Ezelőtt is minden olyan dologban, melyek e szerencsétlen város megőrzését célozták, tisztelt uraságotok tanácsával és útmutatásával éltem, és a jövőben is ezt fogom tenni, mivel a jó és magasságos Istenen kívül senkim sincs, akihez fordulhatnék, csak igen tisztelt uraságtok. Mi ugyanis itt a végső veszedelemben vagyunk,
