Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

tezésű Lányi-kódex feltehetően szintén szegedi eredetű. A Pozsonyi-kódex Somlóvásárhelyen készült az átköltözött szegedi nővérek számára. A kiadatlan Szegedi-kódex 1516-ben még a városban volt, mivel a tűzvész eseményét ekkor jegyezték le benne. Az első szegedi nővéreket még Bakócz Tamás vitte Somlóvásárhelyre az apácákhoz méltatlan életet folytató bencések helyére. Az 1520-as évek vészterhes időszakában mindnyájan utánuk költöztek. A ferencesek a 14. század elején jelentek meg Szegeden. Ok szemben a domonkosokkal a nép közé járást, az egyszerű, a nép nyelvén elhangzó, anekdotákkal élénkített, szórakoztató szónoklatokat tartották fontosnak, inkább a misztika felé hajlottak mint a tudományos elmélyülésre. Szegedi Balázs fia, Pannóniai Gergely 1493-1496ban Ferrarában, Szegedi Fülöp fia Gergely 1512-ben Krakkóban tanult. 1515-ben a Sorbonne doktora, majd tartományfőnök, provinciális lett. Első szegedi kolostoruk helye bizonytalan. Nagy valószínűsége annak a feltételezésnek van, hogy templomuk és kolostoruk a Palánk délnyugati részén, a mai püspökség és a szeminárium területén állt. Kevesebb egyetemlátogató került ki soraikból Szegedről is, mint a domonkosokéból. A szegedi rendház tekintélyét mutatja, hogy 1329-ben, 1371-ben, 1452-ben, 1471-ben és 1536-ban a tartománygyűlésnek adott helyet. A ferences renden belül már a 13. században megindult az elválás folyamata az alapító által adott regula megtartását (obszervantia) hangoztatok és a konszolidált, kényelmes életre vágyók tábora, a konventuálisok között. A vita, amely az egyházi élet és a hit hosszan tartó válsága idején felerősödött az egyházon belül, végül a reformációhoz, valamint a tridenti zsinatot követő katolikus megújuláshoz vezetett. A renden belüli ellentétek a 15. század idején Szegedre is elértek. Cesarini Julián a templomot és kolostort az obszervánsoknak ítélte, akik bár felléptek az egyházi hierarchia ellen, a szegénységet hirdetve eredményesebben védték és terjesztették a katolikus hitet a rendkívül feszült helyzetben lévő Délvidéken. A konventuálisok azonban makacsul oltalmazták monostorukat, és mivel az 1452-ben megválasztott új provinciálisukkal, Igali Fábiánnal 1454-ben a reformok útjára léptek, megtartották azt. Az obszervánsoknak kellett Alsóvárosra költözniük. Ezzel két ferences rend és kolostor jött létre városunkban. Bálint Sándor kifejezésével élve, a reneszánsz Szeged a város középkori történetének nemcsak gazdaságilag, hanem a tudományoknak és a művészeteknek a fejlődésében egyaránt a csúcsára ért. Népességszámával, gazdaságával és polgárai gazdagságával, egyházi és világi értelmiségével, annak alkotásaival valóban bizonyította, hogy méltán tekintették az Alföld egyik fő városának. Vonzáskörzetét, gazdasági és szellemi erejét tekintve talán azóta sem ért el oly nagy területre befolyást gyakorló vezető és hangsúlyos szerepet, mint a 15. században és a 16. század első felében. 7. A TÖRÖK VESZEDELEM TORKÁBAN Bár a hétköznapok gondjai között élő kortársak nem így látták, a Délvidéken a 16. század első fele a török hatalomátvételig sajátos körülmények között telt el. A török hatalom egyre nagyobb árnyékot borított erre az országrészre, amelynek védelme,