Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

megalakult a Begyűjtési és Kereskedelmi osztály. Az osztályok csoportokra tagozódtak. A szakigazgatást ellátó osztályokat azért növelték, mivel a tanács — mint említettük — számos korábban más, állami szerv által gyakorolt funkciót vett át. Az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, munkaerőgazdálkodási ügyekkel és másokkal a tanács elődje, a polgármesteri hivatal nem foglalkozott csak annyiban, amennyiben azok a város tulajdonával voltak kapcsolatosak. A tanács hivatali szervezete alapjaiban a korszak végéig ugyanaz maradt, ám az egyes szakfeladatok súlyának változásával és egyéb okok miatt is nem egyszer módosult a struktúra egy-egy része. Keveset változott a pénzügyi, egészségügyi, igazgatási osztály helyzete és szerepe. Annál többet például az Ipari és Kereskedelmi Osztály. Sorsa szimbolizálja azokat a szervezeti változásokat, amelyek a tanácsnál egy időszakban sem voltak ismeretlenek. Tehát az Ipari- és Kereskedelmi Osztály 1951. február l-jén ketté vált iparira meg begyűjtési- és kereskedelmire. 1954. április 8-án megszűnt a Begyűjtési Osztály. (Tanácson kívüli hivatallá szervezték.) 1957. március 19-től 1957. július 2-ig az ipari, valamint az építési és közlekedési osztályokat Műszaki Osztály néven összevonták, majd ismét szétváltak. Ezután stabilitás állt be harminc évig. 1988-ban viszont február l-jétől ismét összevonták az ipari és kereskedelmi osztályokat, valamint a Mezőgazdasági Osztályt Kereskedelmi és Termelési Osztály néven. Általában az 1960-as és 80-as évek közötti időre jellemző bizonyos stabilitás, ami a tanácson dolgozók nyugodt munkafeltételeinek kereteit biztosította. Az egyes átszervezések ugyanis létszámváltozással jártak. Jelentős volt például az 1957-es létszámcsökkentés, amikor a városi és kerületi tanácsok számára 30%-os „racionalizálást" írtak elő. A 300-as összlétszámot (170 városi, 130 kerületi alkalmazott) 217-re apasztották. A tanácsok gyors felállítása, a káderek bevitele, amely ugyan az apparátus létszámát felduzzasztottá, az ügyintézés színvonalát, a hivatali írásbeliséget károsan befolyásolta, ami egyértelműen kitűnik a korabeli iratokból. Nehezen találták meg azokat a formákat, amelyek a más szellemiségű közigazgatásnak megfeleltek. A máig használatos keretek, hivatali nyelv és stílus a 60-as években alakultak ki az előző évek gyakorlatára támaszkodva, és szilárdultak meg hosszú távra. Amint a vb és tanácsülési jegyzőkönyvekből kiderül, a tanács testületeire a döntéseket illetően vajmi keveset bíztak, azok más hatalmi szférában születtek meg. Ez a forma a későbbiekben sem sokat változott. Szűk témaköre volt a testületi üléseknek. Mezőgazdasági terület lévén 1956-ig a vb-ülések főképp a mezőgazdasági munka időszerű gondjaival, valamint a begyűjtési terv állásával foglalkoztak. Legtöbb esetben az említett két terület szakosztályának vezetője szerepelt beszámolójával az első napirendi pontban. A többi ágazat aránytalanul kevés helyet kapott. Az egyéb és személyi ügyekben általában az előterjesztést fogadták el, viták kisebb kérdéskörökben alakultak ki. A testületek a hatalom által rájuk osztott demonstratív feladatnak megfelelően működtek. Az iratokból egyáltalán nem derül ki, hol születtek meg a döntések, menynyiben játszottak szerepet meghozatalukban a városi és a megyei pártbizottság vagy a központi pártszervek, illetve az ÁVH vagy a Belügyminisztérium. Minderre általános-