Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

lító helyét,, Kossuth javaslatára erődítménnyel kívánták körülvenni. A munkálatok a lakosság tevőleges érdeklődése mellett Újszegeden meg is kezdődtek. A változás a hadi helyzetben 1848 decemberében következett be, amikor a Windischgrátz herceg vezette császári seregek előre nyomulása miatt a Tisza mentére és a Tiszántúlra kívánták visszavonni a magyar seregeket, védvén e területet az összehangolt császári támadás ellen. A terv megvalósításának következményeként 1849 januárjában a reguláris erőket (mintegy 35 ezer embert) kivonták a Délvidékről. Bár nemzetőröket szándékoztak helyettük oda vezényelni, a Délvidék védtelen maradt, és a szerbek előtt szabad út nyílt egészen Szegedig. A szerbek nem késlekedtek sokáig. Január végére az egész Bánság Szőreg és Újszeged kivételével a birtokukba került. Szegednél a 7000 szerb felkelővel 3500 képzett katona és néhány nemzetőr csapat állt szembe. A támadás február 9-én Szőregnél kezdődött, ahonnan a szerbek kiszorították a magyar egységeket, akik nagy nehezen átkeltek a Tiszán, míg a faluban rekedt magyar lakosokat a szerbek kegyetlenül legyilkolták. A felkelők 11-én Újszegedet is megtámadták, és Szegedet kezdték ágyúzni, amelyet szorgalmasan viszonoztak a vár tetején felállított ágyukból. A szerbek Alsóvárosnál megpróbálták az átkelést, de a szabadságharchoz csatlakozott 60. Wasa gyalogezred 2. zászlóaljának katonái ezt megakadályozták, a felsővárosi nemzetőrök pedig a Tisza olvadozó, szakadó jegén Gombás József százados vezetésével pallókat fektetve átkeltek a folyón, majd a rablásba feledkező ellenséget oldalba kapva, tüzérségi támogatással kiverték a községből. Ugyanazon a napon az ellenség Horgosnál is megpróbált átkelni a Tiszán, de az ott állomásozó nemzetőrök visszaverték őket. Később ugyanezek a Boszorkány szigetnél próbálkoztak hiába, ahol a lengyel Wasa-k verték vissza őket Henryk Forget százados vezetésével. A magukat Szőregen befészkelt és sánccal körülvett szerb felkelők ellen február 13-án indították meg a Szegeden állomásozó erők a támadásukat, amelyet siker koronázott, és az ellenség Makó alá húzódott vissza. Február 16-án a szerbek Okanizsa és Horgos felől próbálkoztak Szeged felé törni, ám Derra Kálmán vezetésével a 8. honvéd zászlóalj 3. százada az ott állomásozó nemeztőrökkel megállította és visszaverte őket. A kettős, újszeged-szőregi győzelem megállította a szerb előrenyomulást, és Damjanich szolnoki győzelmével együtt lehetetlenné tette az ellenség csapatainak kapcsolatteremtését. A döntő fordulat a déli fronton végül Perczel Mór tábornok kinevezésével vette kezdetét. A március 15-én kinevezett hadtest parancsnok, már 22-én megindította az ellentámadást. Előbb a Szőreg-Szentiván környékén sáncokkal védett 4000-5000 főnyi katonából álló szerb tábort füstölték ki, majd Kiszombor és Horgos környékét tisztították meg az ellenségtől. Perczel április 3-án rohammal bevette Szenttamást, amelyet az előző évben háromszori ostrommal sem tudtak elfoglalni. A diadalban nagy részük volt a már említett, Földváry Sándor — aki még e hónapban a város díszpolgára lett — vezette szegedi nemzetőr önkénteseknek, akik halált megvető bátorsággal szuronyt szegezve törtek át a csatorna hídján, és a szenttamási sáncon először Szeged város zászlaja lobogott hirdetve a magyar sereg győzelmét. A tavaszi hadjárat sikerei, a déli fronton aratott győzelem és a Buda visszafoglalásán érzett öröm mámora után gyorsan bekövetkezett az összeomlás. Előtte lélegzet-