Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)
VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849) 1. KÖZTÖRTÉNET Mivel a 17. század nagy részében a szembenálló két fél, a Török- és Habsburg Birodalom erőegyensúlyba került, jóllehet Szeged és vidéke a török államhoz tartozott, annak erői kénytelen-kelletlen elnézték a másik fél jelenlétét. A kettős hatalom azonban a törvényes keretek fellazulásával és lassú szétmállásával járt, a végtelenségig egyéni, individuális világ alakult ki, amelyben a jogot és a törvényt az erősebb akarata diktálta. A megfogyatkozott lakosságnak ehhez az állapothoz kellett igazodnia, ha élni akart. A 144 évig tartó török uralom alatt Szeged városa kiesett az európai és magyar település-hálózatból, nem érzékelhette annak hol jótékony, hol negatív hatásait, balkáni frontier telep lett, amely állapotból hosszú ideig tartó, sok állomással tarkított út vezetett vissza a nyugati városövezetre jellemző helyzet megteremtéséhez. Az új jogi környezet, a gazdálkodás formái és a városi társadalom mentális átalakulása nem kezdődhetett meg közvetlenül a város felszabadulása után, mert a vidék továbbra is a frontvonalban maradt, majd pedig a Rákóczi-szabadságharc következett be, amelyek miatt még egy emberöltővel kitolódott a békés fejlődés megindulásának lehetősége. Az országban nem csökkent katasztrofálisan a lakosságszám, csak nem növekedett a nyugati ütemben. Amíg ott a termelési technikák korszerűsödése nyomán népességrobbanás következett be, addig az Alföldön stagnált, sőt fogyatkozott a lakosságszám, amíg ott kultúrtáj fogadta az arra utazót, itt pusztabirodalmakon haladt át az útja, amíg ott a megszokott kedves városképek fogadták, itt balkáni kinézetű településekre érkezett. Ebből az állapotból emelte fel alföldi társaiéhoz hasonlóan városát mintegy százötven év alatt Szeged lakosságának több generációja. a) A VÁR ÉS VÁROS FELSZABADULÁSA Szeged visszavétele nemzetközi összefogás eredményeként a török ellen indított visszafoglaló háborúk során következett be. Miután 1683. szeptember 12-én Kahlenbergnél a Bécs felmentésére érkezett német birodalmi és a Sobieski János lengyel király által vezetett felmentő seregek vereséget mértek a Kara Musztafa nagyvezír vezette ostromló törökökre, az őket üldöző szövetségesek több várat (Visegrád, Verőce) elfoglaltak, de Budát ezúttal sem sikerült bevenniük. A harcok folytatására XI. Ince pápa felhívására 1684 március-áprilisában megalakult a Szent Szövetség a Habsburgok, a lengyel király és Velence részvételével. 1686. június 18-tól szeptember 2-ig tartó ostrom után, amelyben 65 ezer katona, közöttük 15 ezer magyar vett részt a Szent Liga hadseregében, felszabadult Buda. A haditanács a győzedelmes sereg nagyobb részét
