Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

V. A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA (1543-1686)

lemző rendetlenség uralkodott. Az utcákon számtalan romos ház éktelenkedett, sőt nem egy utca lakók nélkül, üresen állt, mivel a teljes városrészt a beköltöző törökök nem töltötték ki. A későbbiek során délszláv keresztény polgári lakosság és magyarok is költöztek a Palánkba, amely azonban az egész korszakon át megtartotta mohamedán jellegét. A magyaroknak azonban napközben szabad bejárást biztosítottak a városrészbe. A templomokat dzsámivá alakították át, minareteket építettek, sőt a nagyhírű budai pasa, Szokollu Musztafa egykori szolgálati helyén, Szegeden fürdőt épített. A korábbi helyén, a rév közelében tovább működött a piac, amelyre az egykori Szilágyi-ház, most a szandzsákbég palotájának ablakai néztek. A Tisza másik oldaláról érkező forgalom itt haladt át az ország déli és nyugati része felé éppen úgy, mint a korábbi időben. A rév forgalmáról a szegedi vámnaplók tájékoztatnak. A Palánk fentebb leírt képe a török uralom alatt vajmi keveset változott, amint azt Evlia Cselebi 1665-ben készült leírása mutatja: „A külső vár nem oly rendezett és díszes, mint a belső, csak Szulejmán khánnak ódonszerű dzsámija és ennek minaretje érdekes látnivaló. A vár falának belső oldala tömésföld, a külső városnak pedig egész kerülete tömésfal. Összesen 3000 deszkazsindelyes alacsonyabb-magasabb háza van. Egy fürdője, egy fogadója, tizenegy kisebb-nagyobb temploma van, de sok rombadőlt helye is van. Kétszáz bolt, egy medresze (iskolája), két kolostor és két elemi iskola van benne. Külvárosát is a Tisza folyó folyja körül, mivel ez is árokkal van kerítve. Várparancsnoka és 300 vitéz és híres várkatonája van." (Karácson Imre fordítása) A mohamedánok lakta városrészt, amint a korábbi időszakban a külvárosok, félkörívben vette körül a magyar polgárváros. A déli részt, amelynek központja, akárcsak ma, a ferencesek temploma volt, Alsóvárosnak nevezték, a nyugatra fekvőt Középvárosnak, más elnevezéssel Külső-Palánknak, az északra fekvőt, az egykori Felszegedet Felsővárosnak. Amíg a központi városrész stagnálva de fennmaradt a korszak végéig, a magyarok lakta részek fokozatosan sorvadtak el. A Középváros tűnt el leghamarább és leginkább. Már a 16. század végén csak kevesen tengődtek egyetlen fennmaradt utcájában, a Szombathelyben. Többi részén az idők folyamán szőlőskerteket létesítettek. A Felsőváros 1546-ban még létezett 11 utcájából 1620-ban mindössze háromnak, a legbelsőknek (Halász, Szentmiklós és Szent György) nevét jegyezték fel. Templomai, kolostora üresen álltak. Az Alsóváros népessége maradt meg leginkább. Az 1620-as defter szerint lakták a mai nyomvonalú Szentháromság utcát, a patriarchálisán Vas György mahalle-nak nevezett egykori Kőégető utcát, és az egy helyre tömörülő mészárosok negyedét. Hangsúlyozzuk, hogy az utca vagy városnegyed ebben az időben, mint korábban is, egy utcát és a hozzá tartozó kisebb utcákat, sokszor nagy összevisszaságban álló házakat jelentette, mint adózási egységet. A korszakon át végig állt temploma, amelyet többször javítottak, valamint nádfedeles kolostora fazsindelyes kerengőjével. A benne élt 4-5 barát mindvégig a város és a Dél-Alföld megmaradt népének hitéletét szolgálta. A 17. század közepén bizonyos gyarapodásnak lehetünk tanúi. A megszaporodott lakosság több üres házat lakni kezdett, és benépesült a Tisza partján a Palánkhoz tartozó, de azon kívül húzódó Fazékszer, amelyet 1670 körül szerbek laktak. Összefoglal-