Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

V. A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA (1543-1686)

V. A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA (1543-1686) A 16-17. században az európai és magyar városhálózat lassú átalakuláson ment át. Egyértelműen nem visszafejlődésről beszélhetünk, hanem egyes városok lendületes továbbfejlődéséről, mások lemaradásáról. Hazánkban például gyorsan fejlődött Nagyszombat és Kassa, az Alföldön pedig Debrecen, és mások, mint például Sopron, stagnáltak. A magyarországi városfejlődés nagy vesztesége, hogy az együttesen igazán nagyvárossá válható Buda és Pest a Török Birodalom része lett, és ezáltal kiesett a szerves hazai városfejlődésből. Hasonlóképpen járt Szeged, lakosságszámra nézve az országnak ez előbbiek után harmadik városa, egy olyan vidék központja, amely gazdaságilag felfelé ívelő szakaszát élte. Kényszerűségből több mint 150 évet várakozott a tágabb régió városaival, Temesvárral és Szabadkával együtt arra, hogy — immáron új körülmények között — korábbi tekintélyét el nem érve elnyerje az őt megillető helyet. 1. VÁROSKÉP A városnak felépítése óta a városképet meghatározó legjelentősebb épületén, a váron az erődítés munkálatain kívül a törökök nem sokat változtattak. Az eredetileg 2,8 méter széles falakat belülről 6,6 méter átmérőjű földhányással — amelynek magasságát 4,7 méterre emelték — vastagították, hogy az ágyúzásnak ellenállhasson. A várat egy 18-19 méter széles és 3-3,5 méter mély árok övezte, amelynek vizét a Tisza táplálta. A várból a Palánk városrészbe, az egykori suburbiumba — mivel a kettőt árok és benne víz választotta el — felvonóhídon lehetett kimenni. Csak dél felé volt kijárás, az északi kaput ugyanis nem használták. A várban álló épületek sorsáról nincs információnk, feltehetően katonai célokat szolgáltak. A Palánkot — amint neve utal rá — földsánc kerítette, amelynek tetején egy méter mélyre vert 3-4 méter magas kihegyezett cölöpökből álló karó sor, paliszád állt. A védelmi vonalat a palánkon kívül árokrendszer óvta. A vár és a Palánk között létrehozott összefüggő védelmi rendszerrel az egykori suburbium a külső vár szerepét töltötte be. További erődítésre nem gondoltak, hiszen a várat a visszafoglaló háborúkig támadás veszélye egyszer sem fenyegette. Az 1552. évi hajdútámadás után a magyar lakosokat katonai szempontok miatt a Palánkból kiköltöztették, amint ezt tették a megerősített szabadkai kastély mellől, és később, Gyulán a vár bevételét követően. Házaikat török katonák és családjaik vették birtokba, továbbá az idő előrehaladtával beköltöző török kereskedők és mesteremberek. A Palánkban, amelyet a törökök Párkánynak neveztek, a hódoltsági városokra jel-