Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

Benedek uram hasonló elítélő hangon ír a nyilván idősebb embert férjül választó kikapós asszonyokról. „Sietnek öltözni, piacra ha mennek, Alá-fel ólainak, ifjakat szemlélnek, Szöm-hunyorgatással tőlük jegyet vesznek, Kiből örök szégyent maguknak ők lelnek. Ihogtok-vihogtok piacra ha mentek, A gonosz ifjaknak bűnre okot adtok." A versben ötletes formában, kifejező képekkel jelenítette meg a szerző a megözvegyült mesternét feleségül kérő legényt, valamint a már vagyont szerzett idősebb férj mellett élő fiatal asszonyokat. Hogy Tatár Benedek a korabeli városi felső- és középrétegek házasodási szokásainak mennyire a visszásságait tűzte tollhegyére, és írta le nagy pontossággal, azt Szende Katalin kutatásai messzemenőkig igazolják. Vizsgálatai eredményeként megállapította: falun és városon eltérő házasodási szokások éltek, amennyiben falun korábban míg a városban később házasodtak a férfiak, mert az előbbi helyen előbb egzisztenciát kellett teremteniük, vagy tehetős özvegyasszonyt vettek el, hogy vagyoni helyzetüket stabilizálják. A különböző társadalmi csoportokon belül létrejött házasságokban a nőknek vagyonközvetítő szerepük volt, mert az említett okok miatt gyakran került sor második házasságra. A házasfelek közötti korkülönbség miatt a városokban általában kevesebb gyerek született mint a falvakban. 4. A VÁROS IGAZGATÁSA Amikor Szeged középkori igazgatástörténetének tárgyalásába fogunk, mindjárt a . kezdetekkor egy megoldatlan kérdéssel kerülünk szembe. Jogilag hány városból állt Szeged az új pecsét vésése (1469) előtt, amely a város teljes közigazgatási egységesülésének az időpontja, legalábbis annak tartja a tudomány mai álláspontja. Az ügyben két kérdés vetődik fel. Egyrészt az egy igazgatás alatt álló város — mint említettük, a 14. század első harmadáig csak Szeged nevével találkozunk a forrásokban — mikor és miért vált szét, másrészt a település jogilag hány részre tagolódott. Véleményünk szerint az első, bár nem egyértelműen bizonyító adat a szétválásra 1359-ből származik, amikor a város alsó részén lakó polgárok Balaki Benedek özvegyétől birtokot vásároltak. A következő, ide vonatkozó bizonyíték 1412-ből származik, amikor Zsigmond király szabályozta az alszegedi bíró választást. A bíró választáskor bekövetkező tumultuózus jelenetek hatására kétlépcsőssé tette azt, mégpedig a város lakosságának előbb negyven bíró választó elektort kellett választania, majd ezután a negyven elektor választotta meg a bírót. A nagy városokban, mint például Budán ugyanígy két lépcsőssé tette a király a bíró választást, elkerülve ezzel az esetleges megmozdulásokat. Az eddigi kutatás ezt a szabályozást a mai Alsóvárosra helyezte. Mint már leírtuk, mi nem ott képzeljük el a középkori Alszegedet, hanem annak a területét a suburbium, a későbbi Palánk helyével azonosítjuk. A mocsáron túl fekvő városrész nem rendelkezett — sze-