Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

rintünk — ekkor külön igazgatással, és később sem. Ez csak Alszeged és Felszeged vonatkozásában valósult meg, mégpedig valamikor a 14. század közepén. Akkor, amikor a felsővárosi részt a király eladományozta, vagy hosszú távra zálogba adta. Egyébként semmi értelme nem lett volna egy úr hatalma alatt a korábbi igazgatási egység megbontásának. Az is elképzelhető természetesen, hogy Felsővároson királyi népek éltek, akik a sóközpontot szolgálták ki a kezdetektől, és mivel uradalmi jog alatt álltak, nem részesültek a hospeskiváltságokból, és ezek megszerzése után lettek az alszegediekkel hasonló jogállásúak, és így következett be a város igazgatási egységének megvalósulása. E folyamatra nézve Szatmárnémeti példáját említjük, ahol a várispánság, Szatmár népei és a Németiben letelepedett német hospesek közösségeiből jóval később alakult ki az egységes város, Szatmárnémeti. Azt mindenesetre helyénvalónak tartjuk megjegyezni, hogy a felsővárosi plébániáról és a piacról rendelkezünk ismeretekkel, de bírójának említésére még nem bukkant a kutatás. Maga az egyesülés talán már 1469 előtt bekövetkezett, mert Alszegedről 1422-ben hallunk utoljára, Felszeged pedig Felsősziget néven 1431-ben a királyi város része. Az 1440-es évektől pedig valamennyi forrásban egységesen Szeged neve fordul elő. Mégis fontos állomásként fogjuk fel az 1469. évet, mert az új pecsét, amelyből ekkor kettőt verettek, a város önálló jogi személyiségét fejezi ki, ennek megfelelően ügyeltek rá és őrizték. Ennek módját pontosan leírja a budai jogkönyv Budára nézve. Nem lehetett más a helyzet Szegeden sem. A nagypecsét körirata: „Sigillum + Civitatis + Szegediensis + [...m] + Aquila (Szeged város [...]nek pecsétje a sas). És rajta az 1469-es évszám olvasható. A kisebb felirata: Sigillum . Minus . Civitatis Zegedini (Szeged város kisebb pecsétje). A kisebb pecsét sokkal ügyetlenebbül metszett mint a nagypecsét. Az utóbbit a jegyző őrizte a legtöbb városban, és hivatali munkája során használta. A nagypecsétet a várost érintő jelentősebb ügyekben használták. Alszeged korábbi pecsétje 1422-ből ismeretes, de csak töredékesen, egy pajzs látható rajta, Felszeged pecsétjére még utalás sem maradt fenn. Szeged városát, mint minden középkori várost a bíró — akit évenként választottak, mégpedig Szent György-napkor, az új gazdasági év kezdetekor — a tizenkét esküdttel irányította. A közigazgatás és bíráskodás egyaránt a kezükben volt. Akárcsak Budán vagy Debrecenben és más helyeken, városunkban is a hét meghatározott napjain bíráskodtak, bizonyos napokon pedig az igazgatás ügyeiben jártak el. Szegedről sem a bíráskodási napokról, sem az esküdtek számáról nem maradt fenn semmiféle dokumentum. A városi tanács hivatalát a jegyző irányította. Ő felelt azért, hogy a bíróságon hozott ítéletek, továbbá a városi ügyekkel kapcsolatos fontosabb határozatok a városkönyvbe a fogalmazványokból tisztázva bekerüljenek. Ekkor még az igazgatással összefüggő bejegyzések együtt szerepeltek a bíróságiakkal, sőt az utóbbiakat jegyezték le először. Mivel a város hiteles helyként is működött, polgárok a városi ingatlanok adás-vételét valamint a végrendeleteket is a jegyző előtt készítették. A jegyző a nagyobb városokban, amint Szegeden több aljegyzővel végezte a munkát, akik a jegyzővel együtt az iratok megszerkesztéséért kapott pénzből, illetékből húztak fizetséget. Ekkor még ismeretlen volt a havi vagy éves fizetés fogalma a városokban. Az adókból befolyt összeget a pénztárnok kezelte. Az adók kivetéséből kezdetben a város polgár-