Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

umban valószínű, hogy a mai Oskola utca nyomvonalán haladt, az Alsóváros felé pedig, miután elhaladt a két városrész közötti mocsáron, a Szentháromság utca nyomvonalán folytatódott. Az utca ősi elnevezését talán a ferenceseknek a suburbium déli részén állt Szentháromság-templomától vette, amelynek hatalmas udvarában több ezer ember fért el. A Nagy utcának — amely a vár irányába futott — déli végén állt az 1520-as években Sárszegi István a forrásokban kőnek mondott kő, valójában téglaháza. Ugyancsak itt állt Szilágyi László kőháza, amelyet 1525-ben II. Lajos király a szegedieknek adományozott. A Nagy utca a Palánk észak felé néző háztömbje és a vár között elterülő nagy térre — amelyet védelmi okok miatt nem építettek be — futott, ahová a réven át érkezők is jutottak. A Latorján-on, amelynek neve talán a latorkertből származott, és később ott marhavásárt tartottak, továbbá ott hallgatták a szegediek Kapisztrán Jánosnak a török elleni keresztes hadba hívó buzdító beszédét, amelyet 1455-ben Fügedi Benedek házának kapuja előtt állva mondott el. A Latorján vagy Latrán folytatódott a várfalat követve a mai Széchenyi tér területén. A suburbium központjában a Nagy utcától keletre a Szent Demeter-plébániatemplom magasodott. 1501ben már hozzá illeszkedve mellette állt a Szegedi Lukács zágrábi püspök által építtetett Boldogasszony-kápolna, amelyet a püspök kegyes alapítványaként emeltetett. A templom mellett feltehetően a temető helyezkedett el. A suburbiumban a Tiszához legközelebb esett a vele párhuzamosan futó Szántó utca. E területen laktak a város patríciusai, akik bemutatására még visszatérünk. A Középváros vagy Külső-Palánk a Pétervárad felé vivő úttól nyugatra feküdt. Itt vezetett Szabadka felé is az út, tehát a Petőfi Sándor sugárút környékétől északra lehetett, ugyancsak a Középvároson ment át a Dorozsma irányába haladó út, amelyet Árokhátnak neveztek. Feltehetően egy árok vonulatát követte. Ezen a területen feküdtek mások mellett még a Félszer, a Kis és a II. sz. Varga utcák. A Felsőváros — mint említettük — a vártól észak felé terjedt. A település magja a vártól nem messze, a Szent György-plébániatemplom körül terült el a mai József Attila sugárút és Dugonics utca mentén. Velük merőlegesen futott nyugat felé a Sóhordó utca, az egyetlen, amely középkori nevét megőrizte. A József Attila sugárút közelében haladt a Csongrád felé vezető út, amelyből később ágazott ki a Buda felé vivő nagy út. Ez lehetett az alszegedi, későbbi nevén palánki Nagy utca folytatása Felsővároson. Tőle nyugatra feküdt a Szent György-plébániatemplom, amely korai alapítású lehetett, de első említése csak a pápai tizedjegyzékekben 1332-1337 fordul elő. Bizonyára előtte tartották a felszegedi piacot és a vásárokat. Az út másik oldalán kissé távolabb állt a Domonkos rend Szent Miklósról elnevezett monostora és rendháza, amelyet a 14. században építettek. Az 1458-ben említett Szent Erzsébet ispotály ugyancsak ezen a tájon helyezkedett el. Az 1522-es tizedjegyzék Szeged 32 utcájának a nevét hagyományozta ránk. A várost ért háborús pusztításokat követő újjáépítések valamint az 1879-es árvíz után bekövetkezett városrendezés és a csendes békeévek építő tevékenysége nyomán közülük nem sok helyét lokalizálhatjuk biztosan, bár erre nem egy kísérlet történt a városkutatók részéről. így áll a dolog a felsővárosi utcákkal is. Az előbb említett utcák mellett nehezen helyezhető térképre a Műves, a Varga I. és Angyal utca. Bizonyárad domonkosok kolostora mellett futott a Szent Miklós és a Prédikátor utca, és talán az apácako-