Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

latok pedig új raktárbázisokat építettek, ilyen volt az Amfora, a Röviköt, a Déltex, a Cipőker és a Fűszert 20 500 m

2-es raktárháza a Fonógyári úton, amelyet 1976 augusztusában adtak át. Jelen írásunkban hely hiánya miatt nem tekinthetünk ki a piacok, a Szegedi Ipari Vásár, az idegenforgalom, a vendéglátás és a határ menti forgalom történetére, amely területeken is előre mozdulás következett be. Az 1990-es években városunkba érkező áruházláncok, amelyek — sok minden más mellett — területi szempontból is átstrukturálták a város kereskedelmét. Működésük bemutatása azonban már egy egészen új korszakhoz tartozik. 6. ISKOLÁK, KÖZMŰVELŐDÉS, MŰVÉSZETEK a) ISKOLÁK Szeged iskolarendszere a két világháború közötti korszakban az óvodától az egyetemig terjedően teljessé vált. A második világháború után a politikai változások jelentős átalakulásokat hoztak az iskola- és oktatási struktúrában. Az óvodák története egyértelmű fejlődéssel járt. Amíg a korszak elején az óvodás korú gyermekeknek csak csekély száma járt kisdedóvó intézményekbe, addig a korszak második felében már az óvodába járás általános lett. Az 50-es évektől szükségessé tette a fejlesztést a nők munkába állítása és a két keresőre alapított család létrehozása, valamint ezzel együtt a nagycsaládok felbomlása. Szegeden az állami (városi) óvodák mellett számos intézményi (pl. egyetem, MÁV) és üzemi (pl. ruhagyár, kendergyár) óvodát nyitottak. Az óvónők szakképzésének kiterjesztésével lehetővé vált, hogy az óvoda 3-6 éves korban az iskolás korra felkészítést ellássa. A munkába járó szülők helyzetének könnyítésére a panel lakótelepek felépítését követően némi késéssel kiépült a lakótelepi óvodahálózat is. Az alsófokú oktatásban már közvetlenül a háború befejezése után jelentős változásra került sor. Az esélyegyenlőség gondolatának jegyében az ideiglenes kormány a már 1940-ben bevezetett, de meg nem valósított nyolc osztályos alapiskola kötelezővé és általánossá tételét rendelte el 1945. augusztus 18-án. Az iskola feladatául az alsó négy osztályban az írás-olvasás és számolás alapjainak elsajátítását, a felső négyben pedig széleskörű műveltségi ismeretek megtanítását tűzték ki célul. Az első tanévben Szegeden az országos állapotokhoz hasonlóan a régi viszonyok: a gimnázium alsó négy osztálya, a polgári iskola és a népiskola keretei között folyt az oktatás. A következő tanévben már 9 népiskolában nyitottak V. osztályt. Az új iskolatípus kialakítása során számos nehézséggel — az arra kiképzett pedagógusok, tantermek és megfelelő tankönyvek hiányával — kellett megküzdeni. Az átalakulási folyamat az 1940-es évek végére fejeződött be, amellyel egy időben a nagy múltú középiskola, a gimnázium négy osztályos lett. A változással egy időben szüntették meg városunkban a messze vidéken híres Dugonics András piarista és a Baross Gábor gimnáziumot. A szakmunkásképzés 1949-ig nem változott. Ekkor a IV. tc. alapján szervezték át a korábbi tanonciskolákat ipari szakmunkásképző intézetekké, amelyek kezdetben a