Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

Munkaerő Tartalékok Hivatalához (MTH), később a Munkaügyi Minisztériumhoz (MÜM) tartoztak. Az eddigi kilenc órás képzést 2-3 naposra emelték, és szaporították a közismereti tantárgyakat. Szakmunkás tanulónak csak a nyolc osztály elvégzése után lehetett jelentkezni. Szegeden, akárcsak a nagyobb városokban külön intézetet szerveztek az ipari, valamint a kereskedelmi- és vendéglátóipari tanulók számára. Az 1940-es évek iskolákat érintő változásai között jelentős állomás volt az 1948. június 16-án végrehajtott államosítás, amely során a községi és egyházi iskolákat állami tulajdonba vették azon gondolat alapján, hogy addig nem lehetséges az új államideológia, a marxizmus-leninizmus alapján megvalósuló nevelés, amíg az egyházak iskolákat tartanak fenn. 1947-1948-ban városunkban tíz állami (2119 tanuló), 13 községi (2941 tanuló) és nyolc felekezeti általános iskola volt. A középiskolák közül a piarista gimnázium és a Miasszonyunk Szegény Iskolanővérek iskolakomplexuma állt egyházi irányítás alatt. Az éles eszmei-politikai harcról, amely az államosítást kísérte, a köztörténeti részben szóltunk. Az 1949. évi 5. sz. törvényerejű rendelettel (tvr.) (1949. szeptember 5.) megszüntették az iskolai kötelező hittan oktatást, amelynek eredményeképpen az államideológia az iskolákban egyeduralkodó lett. Az általános és középiskolák számára új tanterv- és utasítások készültek, amelyek alapján új tankönyveket írtak. Ezek minden tekintetben megfeleltek a marxizmus-leninizmusnak. Az iskolák vezetésében személycseréket hajtottak végre, a teoretikus ateizmus jegyében az iskolákon belül megindult az „antiklerikális harc", az egyetemről eltávolították a paptanárokat, pl. Szegeden Bognár Cecilt, Hermann Egyedet és másokat. Az általános iskolai oktatás, jóllehet egyrészt a nagy tanulólétszám, másrészt a hiányosan képzett tanárok miatt színvonalban messze elmaradt a korábbi polgári iskolák, valamint gimnáziumok alsó négy osztályában nyújtott képzés színvonalától, mégis stabilizálódott. Fokozatosan növekedett a nyolc osztályt végzettek száma, amely az 1980-as évekre a 6-14 éves korosztálynak országosan elérte a 95 %-át. A középiskolák szervezeti átalakítása korántsem járt ekkora szerencsével. A gimnáziumok mellett az ipar és a mezőgazdaság középfokú szakembereinek gyarapítása céljából létrehozták a technikumokat. Városunk iskolahálózata ennek nyomán részint átalakult, részint színesedett. A korábbi felsőipari iskolából alakult több változaton átesve a Gépipari Technikum és a Vegyipari Technikum (1950). A Baross gimnázium épületében pedig 1949-ben az Építőipari Technikumot, a későbbi Vedres István Építőipari Szakközépiskolát hozták létre. 1951-ben alapították a Textil Technikumot, a mai Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola elődjét. 1953-ban a MÁV tápintézetben indult a Vasútforgalmi Technikum, amely később a 46-osok Mars téri laktanyája épületeinek egy részébe költözött. Sorsa sajátosan alakult. Miután rájöttek az illetékesek, hogy a technikumokban végzettek többségükben nem állják meg helyüket a termelésben, eme intézeteket részint felsőfokú intézményekké, részint szakközépiskolákká alakították át. A szegedi vasútforgalmiból egyrészt felsőfokú technikum alakult, majd főiskola, amely utóbb Győrbe költözött, és később a győri egyetem egyik alapító kara lett, másrészt a középiskolai rész Bebrits Lajos, utóbb pedig Gábor Dénes nevét viselve szakközépiskolaként él tovább. A korszakban mindvégig fennmaradt a két középfo-