Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

II. ELŐDEINK

A népvándorlás-kor sokat emlegetett gót származású történetírója, Jordanes szerint a hunok felett győzedelmeskedő gepidák országának határai a Tisza, a Duna, az Olt és a Kárpátok voltak, de béke az ő hatalmuk alatt sem érkezett e vidékre. A területen élt germán népek egymással viszálykodtak, ám a herulok kivételével mégis itt maradtak a Kárpát-medencében. A nagy változások újra majd jó száz év múlva az avarok megjelenésével következtek be. A népek nagy vándorútján minden itt járt náció hagyott nyomot maga után, a gepidák is. Baksról, Bordány-Mező dűlőről és Kunhalomról, valamint Kistelekről kerültek elő rájuk jellemző élvéséses csatok és fibulák, Szegedről pedig férfi fegyverzet eszközei, valamint női ékszerek és agyagedények. Az avarok Kárpát-medencébe érkezését a gepida longobárd ellentét gyorsította meg, ugyanis a két germán nép közül egyik sem tudta maga alá gyűrni a másikat. Végül a Szirmiumtól (Sremska Mitrovica) északra lakó longobárd király, Alboin — amint Menandrosz Protektor görög történetíró lejegyezte — Baján avar kagánhoz fordult segítségért. Jóllehet a longobárdok maguk győzték le (567) szállásterületük középpontjában, valahol városunk környékén a gepidákat, az avarok az előzetes egyezségnek megfelelően elfoglalták a gepidák országát. Erre, felmérve a helyzetet, a longobárdok Itáliába költöztek. Lombardia neve máig őrzi emléküket. A gepidák pedig szétszóródtak. Egy részük Itáliába ment az ellenség longobárdokkal, a másik avar uralom alá került, vagy bizánci szolgálatba állott, és felszívódott e népekbe. így került két nép vitája nyomán a nevető harmadik az Alföldre, és lett hamarosan az egész Kárpátmedence ura, amely mintegy 300 évre a hunok után és a magyarok előtt egyesítette a területén élő népeket egy hatalom alatt egy országba. Sajátos a Duna tájék története, ahol a keleti és nyugati nagy népek szorításában élő számos népcsoport hol egymástól elkülönülve él, hol nagy birodalmak vagy országok lakójaként. A történelem legtöbbször ilyen módon, más szereplőkkel ismétli önmagát immár 2000 éve, legalábbis azóta szereztünk ismereteket róla. Az avarok, mint minden nyugatra tartó nép, megtelepedtek Szeged környékén. A szőregi avar temető, amely egy gepidának a tovább használata, frappáns bizonyítéka ennek. A kelet-nyugati tájolású sírokat felváltják az észak-déli tájolásúak. A fontos átkelőhelyet és a sószállítás útvonalát ellenőrző avarok sírjaiba akadt itt a régész ásója. Sajátos vonása a helyi avar történemek, hogy az írott források nem emlékeznek meg Szeged vidékéről, annál több lelet (Szőreg, Csengéié, Kunhalom, stb.) árulkodik jelenlétükről. A avarok belső Ázsiából látványos gyorsasággal 15 év alatt értek Európába, Alföldünkre. A korai leletanyag őrzi ennek az útnak az emlékét. Indulási helyükön talált hagyatékuk a karikás markolatú kardok és a hosszúfülű kengyelek. Közép-ázsiai tartózkodásukról kardhüvelyek és a P valamint D alakú akasztófülű szürke kerámia relikviák árulkodnak. Kiváló ötvöseik munkái mellett hagyatékukban a bizánci és a germán eredetű tárgyak szintén megtalálhatók, amelyek haditevékenységük iránya mellett kereskedelmi útvonalaikra utalnak. A bizánci kapcsolat az avarság egész Kárpát-medencei jelenléte során mindvégig fontos szerepet játszott. A számos hadi esemény papírravetése helyett, amelyek leírása fárasztó, olvasni őket unalmas — amint a középkori oklevelek egyik nótáriusa jegyezte meg, miután elunta a sok hadi dicsőség leírását, amelyekért királyi adomány járt, vagy keveset fizet-