Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

lyebb feltárását a jövőben elvégezzék, majd a város lakossága elé tárják, és közelebb vigyék a ma élőket szegedi élethelyzetük jobb megértéséhez. 4. A KÖZIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI A társadalmi változásokat követő hatalmi- és rendszerváltozások magukkal hozzák a mindenkori vezető elitnek megfelelő, és általa létrehozott közigazgatási rendszer kialakítását, amelynek egyik pólusán a központi, a másikon pedig a helyi szervek állnak. A közigazgatási rendszerek nem állandóak, az illetékesek a társadalmi valóság igényeinek megfelelően változásokat, módosításokat hajtanak végre szisztémájukon. 1944-45-ben, amikor a front közeledtével a vezető hivatalnokok menekülése folytán Szeged közigazgatása egyelőre megbénult, a nemzeti és egyéb népi bizottságok fogtak hozzá a helyi élet megindításához. Bennük az egykori Magyar Frontban tömörült pártok (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Magyar Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Paraszt Párt) képviseltették magukat. 1944. december 3-án — mint említettük — Szegeden zászlót bontott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és helyi szerveként létrehozta a Szegedi Nemzeti Bizottságot. Mégsem a nemzeti bizottságokra támaszkodva épült fel az új közigazgatási rendszer, hanem a 14/1945. M.E. sz., a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendelet alapján a régi formákat tartották meg, természetesen új tartalommal és azt hordozó új emberekkel. E rendelet nyomán született meg az 1030/1945. M.E. sz. rendelet, amely részletesen foglalkozott az önkormányzatok ügyeivel, és demokratikus megoldásokat rendelt el. Eltörölte a virilizmust, amelynek elve alapján az iskolázottságot figyelembe véve a legtöbb helyi adót fizetők listájából választották a törvényhatósági bizottság vagy a képviselő-testület tagjainak felét, majd kétötödét. Kimondta, hogy az önkormányzati testületekben csak a választottaknak van szavazati joguk, a városokban elrendelte a városi tanács újrafelállítását. A 15/1945. M.E. sz. rendelettel pedig igazoló eljárás alá vonták a közalkalmazottakat, azaz igazolniuk kellett, hogy 1939. szeptember 1. óta magatartásukkal nem sértették meg a nép érdekeit. A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendeletet a pártok, különösen a Baloldali Blokk pártjai szó szerint értelmezték. Még 1945-ben módosítottak a közigazgatási beosztáson, és a pártok megkezdték a közigazgatás átszervezésével kapcsolatos tervezeteik kialakítását. Öt vármegyét összevonással megszüntettek. Az ideiglenességre utaló jegyeket eltörölték a megyék nevében. Ekkor lett többek közt Csanád-AradTorontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék névből Csanád megye elnevezés, jóllehet egy-egy, volt Arad és Torontál megyei járás továbbra is hozzá tartozott. Néhány ésszerű területi átcsatolást is elvégeztek a megyék között, valamint a községek esetében is született néhány változás. A pártok és egyéb szervek (Belügyminisztérium, Szakszervezeti Tanács, Jogi Reform Bizottság) tervei közül a Nemzeti Paraszt Párt (NPP) Bibó István és Erdei Ferenc által kidolgozott városmegye elképzelése tűnik a leginkább figyelemre méltónak. Egy-egy város és gazdasági vonzáskörzete alkotott volna egy-egy városmegyét, mint önkormányzati egységet, a központi állam-