Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

A második világháború után a polgári demokrácia időszakában majd a kommunista hatalomátvétel után a társadalom rétegezettségében a fentebb említett változásokhoz hasonló jelentős átalakulás tapasztalható. A társadalom homogenizálására törekvést általában az utóbbi korszak uralkodó politikai szemléletéből vezetik le, azonban a folyamat korábban megindult az 1945-ös földosztással, a bankok államosításával, 1948-ban a száz fő feletti dogozót foglalkoztató üzemek államosítását elrendelő törvénnyel, majd az 1948. évi 20. tvr-el, amely a tíz fő feletti alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosítását rendelte el. A kisiparosok és kiskereskedők rétegének felmorzsolását alsóbb fokú, kormány- és miniszteri rendeletek, (pl. 5770/1948. sz. Korm. rendelet) tették lehetővé. A sort az 1952. évi 4. tvr. zárta, amely a házingatlanok államosítását rendelte el. A kor szellemiségére jellemzően a törvény bevezetőjében indoklásként a munka nélkül szerzett jövedelmek megszüntetése mellett azt hozták fel, hogy az államosításokkal a népgazdaságot megóvják a házingatlanok romlásából keletkező károktól. Ugyanekkor megindult a termelő szövetkezetek szervezése és a kulákoknak számított gazdag- és középparasztság rétegének adminisztratív úton végrehajtott ellehetetlenítése . Városunkban a nagybirtokos rétegnek képviselői korábban sem éltek, a kevés nagytőkés pedig a front elől távozott a városi politikai elittel együtt Szegedről. Vissza kevesen tértek. A történelmi középosztályhoz tartozó helyi csoportokat 1949-re már szétzilálták. A polgári középosztály Szegeden élő nagyobb számú tagjai közül azok vészelték át az időszakot, akik a politikai élettől távol maradva csak szakmájuknak élve dolgoztak. E réteg soraiban a hagyományos szemléletmód és értékek követése visszaszorult a családi, rokonsági szférába. A felnövekvő gyerekek hagyományos erkölcsök szerinti nevelése és a példaadás családi és rokonsági szintre került. Elindult a „kettős nevelés" kora. Az alsó középosztály és a kispolgárság rétegei elleni támadás, amely során adminisztratív intézkedésekkel (mesterséges anyaghiány, jövedelemadó mérhetetlen emelése, stb.) indult, és végül az üzletek és műhelyek bezárásához vezetett. A berendezések, árukészletek elvétele különböző módon történt. Legtöbb esetben az államosítással megbízott személyek megjelentek a reggeli nyitáskor, és lefoglaltak mindent, árut és pénzkészletet. A tulajdonosnak pedig üres kézzel kellett elhagynia a boltját vagy műhelyét. Hivatalosan készített leltárak igen ritka esetben maradtak fenn. Előfordult az is, hogy egyes kiskereskedők haladékot kaptak készletük kiárusítására. Az iparosnak vagy kereskedőnek módja nyílt kisipari szövetkezetbe (KTSZ), vagy kiskereskedelmi vállalatba lépni, és egykori üzletében vagy másutt alkalmazottként tovább dolgozhatott. A réteg adminisztratív megszüntetésével egyúttal eltűntek e társadalmi tömb hagyományos értékei. A konkurencia az iparosokat és kereskedőket a jobb minőség előállítására, a bő választék előteremtésére, továbbá ezzel állandó vevőkör kialakítására ösztönözte, amelyhez hozzá tartozott a pontosság, a megbízhatóság, a munka, a szakma szeretete, az üzleti tisztesség és becsületesség, amely e társadalmi csoportokat jellemezte. Több iparágban és kereskedő tevékenységben apáról fiúra, testvérre szállt az iparűzés és kereskedés. Az ismert nevek közül néhányat említünk meg: a Hodács, Borbély és Pusztai családot az asztalos iparban, a Bárkányit, Piszturit és Zsivin-t a ci-