Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

gimnázium a két világháború között magas színvonalú tanári karával mint pedagógiai műhely messze vitte városunk jó hírét. A szegedi középfokú nőképzés története elsősorban a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola és Kollégium jogelődeihez kötődik. Mivel az 1874/1875-ös tanévben szervezett polgári leányiskola nem elégítette ki a magasabb szintű műveltségi igényeket, 1888-ban községi felsőbb leányiskolát szerveztek, amelyet 1897-ben államosítottak, majd 1916-ban leánygimnáziummal egészítettek ki. A tanulók létszáma folyamatosan növekedett, az első világháború végéig négyszázra emelkedett. Az említett rendelkezés nyomán vette fel 1922/23-ban a M. Kir. Áll. Árpádházi Szent Erzsébet Leánygimnázium nevet. Az 1927/28-as tanévtől kezdve az egyetem női tanárjelöltjei számára gyakorlógimnázium lett. Miután első épületébe az állami főgimnázium költözött 1898-ban, saját végleges épületét csak 1903-ban foglalhatta el. A főhomlokzatával a Tömörkény utcára néző, a nép nyelvén piros iskola számos átszervezés után ma is az oktatás szolgálatában áll. Egyéb középiskolák Amint említettük, Szeged középiskolai hálózatával széles kínálatot nyújtott a városban tovább tanulni szándékozóknak. A gimnáziumok mellett a színes palettán hangsúlyosan jelen voltak a férfi és női tanítóképzők, amelyekből korunkban háromba jelentkezhettek a jövő tanítói. A szegedi tanítóképző a város legrégibb iskolái közé tartozott. 1844-ben létesítették, és fennállása idején mindvégig kiváló tanáregyéniségek oktatták a diákságot. 1858-ban a már említett Bárány Ignácot nevezték ki igazgatójának, aki az országosan elterjedt, a hangokat kézjelekkel összekötő ún. hangoztató olvasási módszer elterjesztésével és szakcikkeivel vált híressé. A tanítóképző munkáját, diákságának létszámát a temesvári állami tanítóképző felállítása kevéssé zavarta meg. A Délvidék fiatalságának egy része továbbra is itt szerezte ismereteit. A képző újszegedi épületét 1914-ben adták át rendeltetésének. Az első világháború után hosszan elhúzódó nehézségek — épület gondok, a délvidéki diákok elmaradása — visszavetették a korábbi lendületet, ám az 1930-as években Becker Vendel irányításával katolikus szellemű, öt éves képzésben kiválóan felkészített tanítók sora került ki az intézetből. Az első szegedi tanítónőképzőt Keméndy Nándorné alapította 1875-ben, azonban a nagyárvíz idején elpusztult. 1901-ig váratott magára az újabb beindítása a „Miasszonyunkról" nevezett szegény iskolanővérek vezetése alatt, amelynek bemutatására még visszatérünk. Szeged gazdasági élete megkívánta a középfokú szakiskolák alapítását. Az 1885ben létesített középkereskedelmi iskolából, ahol az első érettségit 1888-ban tették le, fejlődött ki a felső kereskedelmi iskola, amely éveken át tartó vándorlás után 1900 júniusában kapta meg végleges otthonát a főgimnáziummal szemben, a Tisza-parton. Trianon után az iskola tanulóinak létszáma visszaesett, részint a délvidéki tanulók elvesztése, részint az iskolatípus kedvezőtlen társadalmi megítélése miatt. A tanulmányi és egyesületi munka ennek ellenére kitűnő volt az iskolában. Diákjai a két világháború között sorozatosan nyerték az országos középiskolai gyorsíró bajnokságot. Az iskola tanárai között tisztelhette Aldobolyi Nagy Miklóst, Bálint Sándort, Gerhauser Alber-