Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
VII. A POLGÁRI VÁROS
városban maradt végzett diákjainak szellemisége révén. A többi egyházi iskolához képest világiasabb jellegű intézmény a Délvidékről jött diákok között is nagy népszerűségnek örvendett, mivel falai között magas szintű „piacképes" tudást szerezhettek. Az iskolát az 1902-es statisztikai évkönyv szerint, diákságát (816) tekintve a legnagyobb létszámú egyházi intézményként tartották nyilván az országban. (Az utána következő, győri bencés gimnázium tanulóinak száma ötszáz körül mozgott.) A szegedi piaristák diákjainak létszáma a későbbiekben sem csappant meg. A jó hírnevű iskola az országos oktatási szervek megítélése szerint a trianoni Magyarország 36 humán gimnáziuma közül tanulóinak teljesítményét tekintve az első helyen állt. Az iskolában a piarista pedagógia szellemiségének jegyében híres önképzőkör, sportkör, szavalókör, ének- és zenekar továbbá Aero Kör adott lehetőséget a diákok tehetsége kibontakoztatásának. Az intézménynek sajátos karaktert adott, hogy már az 1863/64-es tanévtől gyorsírást tanítottak falai között. 1878-tól Bódogh János, aki tankönyvet is írt, tanította a diákokat gyorsírásra. Szegedi Gyorsíró címmel egy ideig lapot jelentettek meg. A főgimnázium kiváló tanárainak és diákjainak nevét a korábbiakban ismertettük. A századforduló táján a nagy létszámú diákságot befogadni képes piarista főgimnázium kevésnek bizonyult a százezres lélekszámú város és a Délvidék középiskolába vágyó tanuló ifjúsága számára. Éppen az utóbbiak igényeinek kielégítésére nyitották meg 1898. szeptember 1-én a m. kir. áll. főgimnáziumot, amely előbb a reáliskolában, később a SZAB mai épületében fogadta a diákokat, majd 1903-1904-ben foglalta el a ma is használatos épületét, amelyet felső leányiskolának építettek, ezért szűk máig a nagyobb mozgásigényű fiúk számára. Az iskola az 1922/23-as tanévtől — amikor a középiskolákat nemzeti nagyjaink nevének felvételére kötelezték — Klauzál Gábor nevét vette fel, majd az 1950-es iskolaév „átkeresztelési hullámban" kapta Radnóti Miklós nevét. Az iskola 1924-től reálgimnáziummá fejlődött. Az 1931/32-es tanévben kapta vissza épületét, amelyet addig az ideköltözése után a szertárakkal, könyvtárral együtt az egyetem használt. A herbarti szellemben poroszos módszerekkel oktató és nevelő iskolában éppen úgy, mint a piaristáknál, a hitbuzgalmi köröktől a képességfejlesztő szakkörökön és önképzőkörön át a sportkörig sok lehetőséget biztosítottak a diákság tehetségének kibontakoztatására. A 19. század közepi alapításra visszatekintő Baross Gábor Gimnáziumnak iskolatípusát és helyét illetően egyaránt változatos sors jutott. Az 1847-1848-ban alapított „nemzeti" vagy „polgári" iskolából 1851-ben alapították az alreál tanodát, amelyet 1869-ben állami főreáltanodává fejlesztettek, és tantervét a budai főreáltanodáé mintájára dolgozták ki. A felsőfokú műszaki tudományok végzésére készítették fel tanulóit. 1873-ban adták át jelen írásunkban többször emlegetett Dugonics téri épületét, amely ma az egyetem központja. 1875-1876-ban nyolc osztályossá fejlesztették. 1894-ben a főreáliskola új épületet kapott, amelyben ma a Vedres István Építőipari Szakközépiskola található. A tanügyi átszervezések után 1934-től gimnáziumként működött megszüntetéséig, 1950-ig. 1932-től az egyetem gyakorló gimnáziuma lett. Országos hírű tanári karából is kiemelkedik Babits Mihály, akinek emléktábla őrzi nevét az iskola falán, akárcsak Czógler Kálmánét, Firbás Oszkárét és Vajtay Istvánét. Tanulói közül Balázs Béla és a híres-hírhedt Rákosi Mátyás nevét említjük a sok kiválóság közül. A
