Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

elegáns ruhát, bundát, a Krier szabóságba egyenruhát készíttetni, Auerhez fényképezkedni, Brauswetterhez óráért. Jöttek egyszerűbb árucikkekért: fűszerekért, sámfáért és szép kalapokért, valamint bútorokért. Szegednek a hírét iskolái, színháza és laktanyái mellett messze vitték nagy- és kisiparának termékei. c) KERESKEDELEM ÉS BANKÉLET A kereskedelem átalakulásához a törvényi kereteket 1859. majd az említett 1872. évi törvénycikk biztosították. Hatásukra a kereskedés szabaddá vált, mindenki alapíthatott kereskedelmi vállalkozást. Nagy távlatokat adtak továbbá e gazdasági ágazatnak a szállítási eszközök és a vasút. Mindezek nyomán szélesedtek a kereskedelmi kapcsolatok, egymástól távoli vidékek kerültek egymással állandó kontaktusba. A kereskedelem a változások következtében szerkezetileg átalakult, ami Szegeden a termény-, gyapjú és dohány, valamint állatkereskedelem lehanyatlásával és a kereskedők számának csökkenésével járt. Ok más ágazatokban, például a faiparban kerestek lehetőségeket maguknak. Az átrendeződés további jele volt a vándor és házaló kereskedők számának folyamatos csökkenése, és ezzel szemben a szatócs és szakboltok mennyiségének gyarapodása. A korszakban továbbá nemcsak az önálló kereskedők, hanem a segédszemélyzet száma is növekedett, az utóbbiak főképp a szakboltokban haladták meg az előbbiek számát. 1870-ben Szegeden 1103-an dolgoztak a kereskedelmi ágazatban, többen mint Budán, Debrecenben és Győrött. Pesten ugyanakkor már tízezren űzték a kereskedelmi foglalkozást. Szegeden a nagymérvű változás ellenére megmaradt a vásárok és a piac jelentősége. A piaci árusok, a kofák száma ebben az időben nem csökkent, hanem növekedett. Az ágazatban továbbá új foglalkozások jelentek meg, az ügynököké és az alkuszoké. Számuk a korszak végére Szegeden száz fölé emelkedett. A Széchenyi tér parkosítása után (1893) a hetipiac a szakosodás szempontjait figyelembe véve a teret környező helyekre terjedt ki. A Széchenyi téren az iparosok maradtak, a tej- és kenyérpiacot a Klauzál térre helyezték át. A gyümölcs piac a Kiss Ernő utcára került. A Tisza Lajos körúton a Dugonics tértől az evangélikus templomig terjedően általános piacot tartottak. Emlékét máig őrzik a széles járdák, amelyeken egykor az árusok áruikat kínálták. A piac kiterjedt a Valéria, ma Bartók Béla térre is. A körúti üzletek és bazárok az egyszerűbb néposztály, a belvárosi üzletek pedig a polgárság igényeit elégítették ki. A vásárok közül az állat- és kocsivásárt a Mars téren, a búza piacot, mint említettük, előbb a Dugonics téren, az árvíz után a Szent István téren tartották. A piaci napok Szegedje magán viselte a korábbi idők kereskedői világának balkáni színekkel dúsított képét és hangulatát. A belvárosi üzletek és a nagykereskedők telepei pedig már az új világ felé mutattak. Említsük meg közülük az Eisenstádter később Enyedi céget. A család tagjai szinte az egész monarchiában kereskedtek. Bécsben, Temesvárod, Nagy becskereken, Hódmezővásárhelyen és Makón éppúgy megtalálhatók voltak üzleteik mint Gyulafehérvárott vagy Karánsebesen. Mások mellett a szegedivel rokon bécsi Felmayer textilgyár áruit kínálták eladásra. A Holtzerek, Wagnerek, a