Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

lye tanyáján egybe esett. Természetesen a paraszti életben számos egyéb esettel szintén számolhatunk. A technikai újítások azonban lassan, de biztosan elérték a mezőgazdasági közép és kis gazdaságokat. Terjedésüket nem a nép konzervatív gondolkodása, hanem a pénzhiány akadályozta, főképp a két világháború közötti időben. Amint a kispolgárság és munkásság körében, a parasztság esetében sem különültek el a lakáson belül az egyéni életterek. Sokszor egy helyen aludt szülő és gyermek, a béres pedig az istállóban az állatokkal. Korszakunk parasztgazdasága abban mégis máig példaadó, hogy a természetközeiben élve rendkívüli ökonómiával mindent felhasznált, amit megtermelt, és nem szennyezte a környezetét. Elismerést kiváltó módon a hagyományos mezőgazdasági technikát tökélyre fejlesztve, igazodva hozzá, szinte teljesen részt vett a természet örök körforgásában. 4. A KÖZIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI a) A VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TESTÜLETI SZERVEI A köztörvényhatóság legmagasabb fokú szerve a közgyűlés volt. Tagjainak létszáma időnként a vonatkozó rendeleteknek megfelelően változott. A közgyűlés 1872ben 284, 1901-től 400, az 1930-as években 205 tagot számlált, akik különböző szempontoknak megfelelően kerültek a testületbe. Az 1930-as években például 72 személy mint legtöbb adót fizető (virilis), 72 mint közvetlenül választott személy, 36 fő szakszerűség, vallásfelekezeti- és érdekképviselet címén, 9 fő örökös tagként, valamint 16 fő mint törvényhatósági tisztviselő alkotta a törvényhatósági bizottság közgyűlését. A közvetlenül választott képviselők közül 17-en a belterületi választó kerületekből, 20-an pedig a külterületi kapitányságokból jutottak be a testületbe. A választás szabályait törvény állapította meg. A közgyűlés, amelyen a főispán elnökölt — akadályoztatása esetén a polgármester — általában havonta ülésezett, tagjai tisztségük viseléséért díjazásban nem részesültek. Az 1886. évi XXI. tc. a törvényhatóságok jogosítványaiként sorolta fel az önkormányzat gyakorlását és az állami igazgatás közvetítését, továbbá biztosította, hogy egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhattak és véleményt nyilváníthattak. E hármas feladatnak megfelelően a törvényhatósági bizottság — amelynek működési formája a közgyűlés volt — feladatkörébe tartozott a szabályrendeletek alkotása, a választókerületek kialakítása, az utak, közművek, a középítkezések és közmunka felügyelete, tisztviselők, valamint különböző bizottságok választása, a tisztviselők ellenőrzése, fizetésük meghatározása, hivatalok felállítása és megszüntetése. Elbírálta azokat a fellebbezéseket, amelyeket a törvény hozzá rendelt. Hatáskörébe tartozott a közjogi, politikai kérdések tárgyalása, továbbá a kegyúri jog gyakorlása. Tárgyalta az alapítványi, jutalmazási és szabadalmi ügyeket, valamint a város háztartásával és gazdaságával összefüggő kérdéseket. A közgyűlés saját tagjai közül bizottságokat választott, amelyek feladatkörébe tartozott egy-egy elvi állásfoglalás előtt a felmerült kérdések kivizsgálása és a megbízó közgyűlés részére jelentés benyújtása. Más bizottságok az önkormányzat intézményei-