Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

nek működését kísérték figyelemmel, továbbá eseti vagy állandó jelleggel szakbizottságokat hoztak létre, amelyek a közgyűlési és tanácsi vagy kisgyűlési ügyekben alkottak véleményt. Szegeden többek között a Háztartási és Közigazgatási Szakbizottság, a Közkórházi Bizottság, a Zenedei Szakbizottság, az Állandó Bizottság és a Színügyi Bizottság után maradtak fenn iratok a levéltárban. A törvényhatóságok (vármegyék és városok) másik fontos testületi szervét, a közigazgatási bizottságot az 1876. évi VI. tc. hívta életre azzal a céllal, hogy biztosítsa az összhangot az önkormányzatok és az államigazgatás területi szervei, mint például a pénzügyigazgatóság, tankerületi főigazgatóság, államrendőrség, ügyészség, államépítészeti hivatal, stb. között. A nevezett szervek vezetői mellett a polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök és tíz választott képviselő volt a közigazgatási bizottság tagja, amely üléseit szintén havonta tartotta a főispán elnökletével. A törvény háromféle hatáskörrel ruházta fel a bizottságot: közvetlen intézkedés a törvény által eléje utalt ügyekben, eljárás fegyelmi ügyekben, továbbá a közigazgatási ügyekben fellebbviteli fórum szerep. A törvényhatóságokat és az állami hivatalokat egyaránt érintő ügyek közé tartoztak többek között az alábbiak: a törvényhatósági utak biztosítása és fejlesztése, az országos útvonalak kialakítása, tanszemélyzeti ügyek intézése, egészségpolitikai célkitűzések megvalósítása, földbirtokpolitikai kérdések, stb. A közigazgatási bizottság, amely albizottságával együtt látta el feladatát, hatáskörét lényegesen lecsökkentette az 1929. évi XXX. tc, amely a közigazgatás területén, amint látni fogjuk, számos változást hozott. b) A VÁROS VÉGREHAJTÓ KÖZEGEI, A MAGISZTRÁTUS A város két legfontosabb végrehajtó közege — amint Ruszoly József a korszak szegedi igazgatástörténetének monografikus feldolgozója írja — a városi tanács és a polgármester voltak. A két fórum eredete a középkorban gyökerezik. A polgármester voltaképpen a bíró, illetve főbíró tisztét látta el a város, jelen esetben a törvényhatóság első tisztviselőjeként. A városi tanács egyrészt az önkormányzat és az állami közigazgatás közvetítő közegeként működött, másrészt önálló közigazgatási hatóságként tevékenykedett mindazokban az ügyekben, amelyeket a törvény és a különböző rendeletek első- vagy másodfokon hozzá utaltak. Az 1872-ben elkészített szabályrendelet értelmében felügyeletet gyakorolt a város közvetlen kezelése és ellenőrzése alatt álló pénztárak, intézetek és alapítványok fölött. Szerveinek segítségével és a szakbizottságok véleményének a meghallgatásával összeállította a város költségvetését, valamint közvetlen helyhatósági (a letelepedési ügyektől a tűzrendészed ügyekig) és igazgatási feladatokat is ellátott. Egyúttal irányította és ellenőrizte a magisztrátus osztályainak munkáját. A tanács testületében a vezető tisztségviselők: a polgármester, a főjegyző, a rendőrkapitány és a tanácsnokok vettek részt. A tanácsot a már említett 1929. évi XXX. tc. szüntette meg, és helyette a kisgyűlést hozta létre, egyúttal megnövelte a polgármester hatáskörét. A kisgyűlés, amelyet a tanács helyett hoztak létre, és a szocialista kor végrehajtó bizottságának előképeként jellemezhetjük — az igazgatási rendszert a politikai helyzet változásainak megfelelően gyorsan szokták átalakítani, ám számos új formában a régi