Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

zsoldját élvező Jován 1527 nyarán vereséget szenvedett Czibaktól, egy másik, Szapolyai Jánost támogató szerb sereg 1527 utolsó hónapjaiban riadalmat okozott az ekkor már Ferdinánd király oldalán álló Gyula mezővárosban és a gyulai uradalomban. Ferdinánd és Szapolyai rivalizálásából 1527 végén Ferdinánd került ki győztesen, János király csatát vesztett, majd Magyarország elhagyására kényszerült. Ebben a helyzetben a Szapolyaihoz húzó megyei köznemesség engedelmeskedni kényszerült Ferdinánd utasításának, hogy az általa Békés megye főispánjává kinevezett Brandenburgi György őrgrófot ténylegesen fogadják el. De már 1528 folyamán szemmel látható a Szapolyai-párt megerősödése. János király a törökkel kötött szerződést, s bent az országban is aktivizálódtak Szapolyai párthívei. 1528 közepén Czibak Imre a gyulaiakat intette, hogy ne nyújtsanak segítséget a Ferdinánd-pártnak. Czibak Imre levelével lényegében egy időben Brandenburgi György utasította gyulai és hunyadi várnagyait, hogy Szapolyai János párthíveinek támadása esetén Ferdinánd király embereit kötelesek támogatni. Szapolyai János 1528 novemberében visszatért Magyarországra. Hívei főleg az ország keleti részén jelentős sikereket értek el a Ferdinándot támogató erőkkel szemben. János király helyzetét megerősítette Szulejmán szultán 1529. évi magyarországi hadjárata. Miközben az ország nyugati részén is nőtt Szapolyai tábora és a fennhatósága alá került terület, addig Békés megyében is sikereket értek el János király hívei. Tervszerű katonai akciók eredményeképpen 1529-ben egyre szorult a Gyula körüli ostromzár, a megye jelentős része már ez évben Szapolyai kezére jutott. Maga Gyula mezővárosa 1529 nyarán került Czibak Imre kezére, s ezzel teljesen bezárult a Szapolyai oldalán harcoló seregek ostromgyűrűje a gyulai vár körül. Tényleges ostromra azonban nem került sor. Szapolyai hadereje megelégedett azzal, hogy megakadályozza a várba élelmiszer bejuttatását. Ezzel kiéheztetésre ítélte a vár csekély számú őrségét. Fél évig tartott ez a „csendes háború" Gyula várfalai alatt, de végül is eredményre vezetett. Az éhségtől gyötört őrség 1530 elején fegyverszünetet kötött Czibak Imrével 75 nap időtartamra. Ha a vár ez idő alatt meg tudja szerezni a Ferdinánd-pártiaktól vagy esetleg magától Brandenburgi György őrgróftól a régóta várt segítséget, akkor van esélye az ostromgyűrű feloldására, ellenkező esetben azonban a várvédőknek át kell adniuk a várat Szapolyaiéknak. Felmentő sereg azonban sehonnan sem érkezett, így a gyulai vár őrsége 1530. március 16-án átadta a várat Czibak Imrének. Ezzel Békés megye egésze Szapolyai János király fennhatósága alá került, s békésebb napjai következtek. Az 1530-as években kezdett terjedni megyénkben a reformáció. Ozorai Imre, aki a magyar reformáció tanításait az első időkben a legrendszeresebben dolgozta ki, krakkói és wittenbergi tanulmányai után a Tiszántúl, főleg pedig megyénk reformátora lett. Egyetlen fennmaradt munkájában a katolikus egyház tanításait bírálta, s ez a mű tartalmaz megyei — köztük gyulai — vonatkozásokat is. Czibak Imre 1534. évi halálával a gyulai vár unokaöccsére, Patócsi Miklósra szállt, aki 1542-ig tartotta azt. Budának török kézre kerülése 1541-ben átmenetileg megingatta a különben már 1540-ben meghalt Szapolyai János pártjának pozícióit Békés megyében. Maga Patócsi Miklós 1541 végén Ferdinánd királynak fogadott hűséget, de Miklós rövidesen meghalt. Gyula vára és uradalma rokonára, Patócsi Ferencre háramlóit. Felesége, Thurzó Margit, a protestantizmus egyik első megyebeli pártfogó-