Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

ja volt. Patócsi Ferenc óvakodott a rokona által Ferdinándnak tett hűségesküt magára nézve érvényesnek elfogadni, mivel attól tartott, hogy ez esetben Gyula és Világosvár Ferdinánd régi híveinek, Brandenburgi Györgynek és Báthori Andrásnak a birtokába kerülnének vissza. Békés megye nemessége azonban — elsősorban a töröktől való félelem miatt — egyelőre még kitartott Ferdinánd mellett, jóllehet fennhatóság szempontjából a megye Szapolyai János özvegye, Izabella királyné alá tartozott. Az 1543 februárjában Gyula mezővárosában tartott részleges — nyolc megyére kiterjedő — országgyűlés jól mutatja az Erdélytől közvetlenül nyugatra fekvő megyék nemességének álláspontját: továbbra is Ferdinánd felé kacsintgattak, de a realitásokat figyelembe véve elfogadták Izabellát királynőnek s annak helytartóját, Fráter Györgyöt országrészük urának. Patócsi Ferenc — aki Izabellának kedvelt híve lett — akkor került nehéz helyzetbe, amikor a töröknek Becse és Becskerek átadását célzó követelése arra bírta rá Fráter Györgyöt, hogy 1549-ben Ferdinánd követével, gróf Salm Miklóssal Nyírbátorban megkösse azt az egyezséget, amely Magyarország egy uralkodó, Ferdinánd kezében való egyesítését célozta. Patócsi Ferenc — ekkor már mint Békés megyei főispán is — mindent megtett, hogy megakadályozza az Izabella kezén levő területek Ferdinánd számára történő átadását. Izabella Kászim budai pasát hívta segítségül Fráter György ellen, de akciója nem járt eredménnyel, s a helyzetét reménytelennek látó Patócsi Ferenc elmenekült Gyula várából. A menekülés közben Fráter György fogságába esett Patócsi Ferenc nem sokat időzött azonban börtönben, mivel György barát hamarosan szabadon bocsátotta. Fráter György nem merő önzetlenségből tette ezt, hanem azért, mert bízott abban: sikerül Gyula várát Ferdinánd kezére juttatnia azon az áron, hogy Patócsi marad a vár ura. Mivel Ferdinánd nem hajlott erre a kompromisszumra, s Fráter György is rövidesen merénylet áldozata lett, így ez az elképzelés nem realizálódott. A közben Erdély birtokába jutott Ferdinánd hadvezérét, Castaldo tábornokot bízta meg a gyulai var megszerzésére irányuló alkudozások vezetésével. Ezek a tárgyalások csak 1552 márciusában végződtek eredménnyel, s április 13-án már Ferdinánd megerősíthette Bécsben a Gyula várának átadásáról szóló szerződést. A török veszedelem torkában Magyarország és Erdély Ferdinánd kezében való egyesítése a török ellenkezését váltotta ki. A törökök nemtetszése diplomáciai úton is kifejezést nyert. 1552 májusában Ahmed pasa éles hangon tiltakozott Patócsi Ferencnél Gyula várának Ferdinánd király számára történő — illetve akkor már megtörtént — átadása ellen. A török — a diplomáciai lépések mellett — támadást indított, hogy szétválassza az 1551-ben Habsburg-fennhatóság alatt egyesült Erdélyt és Magyarországot. Az Ahmed pasa vezette török sereg a magára hagyott, a közelben állomásozó császári katonaság által nem segített Temesvárt, majd Lippa várát foglalta el. Gyula vára közvetlen veszélybe került, a gyulaiak ostromra számítottak, megindult a török előli menekülés. Gyula török ostromára azonban 1552-ben nem került sor. Szolnok bevétele után Ahmed serege egyesült a Veszprémet, Drégelyt elfoglaló Ali budai pasa csapatával, és Eger ellen fordul-