Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

TÁPÉ

A feudalizmus uralomra jutása alapvető változásokat hozott ezen a területen is. A halászat és az állattenyésztés mellett mindinkább növekedett méretében és jelentőségében a földművelés. Ennek következménye, hogy a téli szállások határai állandósultak, a lakosság helyhez kötődött, agrárfalvak alakultak ki. A 10. század szabad pásztorai alávetetté váltak. így jöhetett létre a 11. században — esetleg téli szállásból történt átalakulás révén — Tápé is. A 12. század elején Álmos herceg gazdagon megadományozta az általa alapított dömösi egyházat egyebek között tápéi javadalmakkal is. S mivel 1138-ban Álmos fia, II. Béla király írásba foglaltatta atyja, valamint saját maga Dömösnek juttatott adományait, így már viszonylag korai időszakból írásos adattal rendelkezünk Tápét illetően. Ebből az oklevélből a feudalizmus egy évszázada alatt bekövetkezett alapvető változások eredményeiről tájékozódhatunk. A szolganépet száznagyságokba szervezték. Álmos herceg 63 algyői, 20 tápéi és 17 csákányi

17 szolga-háznépet adott a dömösi prépostságnak (ezek együtt alkották az ötödik kenyéradó száznagyságot). Fő feladatuk az volt, hogy a dömösi egyházban „éjjel és nappal (Istennek) szolgáló kanonokoknak a mindennapi élelmet biztosítsák".

18 Az eladományozott szolgákra igen súlyos terheket róttak: minden egyes szolga-háznép tizedfizetésre volt kötelezve, évenként még két juhot, két köböl búzalisztet, két köböl jó sört és egy sót tartozott szolgáltatni. Az egész száznagyságra a márc- [mézsör-] adást, a különböző robotok teljesítését (az egyház épületének tatarozása, juhaklok építése, halastavak kezelése, szénakaszálás) és bizonyos alkalmakkor (Szt. Margit napján, karácsonykor és húsvétkor) az „ajándékok" (ökrök, juhok, ludak, tyúkok, kősó) beszolgáltatását rótták ki.

19 A tápéi 20 szolga-háznép nevéből

20 — Bálint Sándor szerint — a következők olvasata látszik kétségtelennek: Apa, Móró (Móricból), Idegdi, Jakó (Jakabból), Karácsony, Tumás (Tamásból), Göbe, Vetős, Mortin (Mártonból), Kószó.

21 (Az ekkor még egyeduralkodó egyelemű személynevek nem nyújtanak lehetőséget tápéi család-kontinuitás felderítésére.) Az állattenyésztés jelenlétére utal, hogy Tápén a dömösi egyház 14 tehenet és 24 kocát kapott.

22 A földművelés szerepére enged következtetni az a tény, hogy a kanász-pásztorokat a kenyeret adó jobbágyok közé sorolta a dömösi oklevél.

23 Ugyaninnen arról értesülünk, hogy „Tápé (Tapaí) falu környékén van egy halastó, melyet Cítefnek neveznek; ebben a halastóban a harmadrész a csongrádi ispánt illeti meg, ha a halastó ki- és bemenetelének a nyílását a dömösiekkel együtt hajlandó zárni; ha nem hajlandó zárni, semmi része sem lesz".

24 Ez az adat világít rá arra, hogy Álmos herceg nem Tápé falu egészét adományozta a dömösi prépostságnak, hiszen Tápé egy része — Györffy György jogos feltételezése szerint a halászati jogból következően harmadrésze — a csongrádi várhoz tartozott, várbirtok 17 Ma már emlékében is elenyészett, ismeretlen fekvésű Árpád-kori falu volt, 1. Gy. I. 892-893. 18 SZABÓ DÉNES: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329). Magyar Nyelv 1936. 56. A dömösi oklevél magyar fordítását 1. Lederer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. 1000-től 1526-ig. Bp. 1964. 184-191. 19 SZABÓ DÉNES: a 18. jegyzetben i. m. 133. L. Gy. I. 896. 20 SZABÓ DÉNES: a 18. jegyzetben i. m. 132. 21 BÁLINT SÁNDOR: a 13. jegyzetben i. m. 5-6. 22 SZABÓ DÉNES: a 18. jegyzetben i. m. 204. 23 Uo. L. LEDERER EMMA: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959. 205. 24 SZABÓ DÉNES: a 18. jegyzetben i. m. 135.