Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
TÁPÉ
volt. 25 A halastavakat — így Cíteíi is — Dömös halászaival együtt kapta. Bálint Sándor mutatott rá arra: a távoli Dömösnek azért volt szüksége az itteni halásztanyákra, mert a Maroson szállított sóval konzerválták, esetleg fel is füstölték a halat (ami böjti eledel volt), és így alkalmassá vált a szállításra. 26 Ám már korán, feltehető téli szállás előzmények után a 11. század elején bizonyosan létrejött Szeged, mely a „Tisza és Maros összefolyása mellett épült, fontos utak csomópontjában". 27 Tápé, a Tisza menti kicsiny agrárfalu további történetére meghatározó jelentőségűvé vált a 13. században városi kiváltságokat kapó, erőteljesen fejlődő nagy település, Szeged közelsége. A tatárjárás borzalmaiból Csongrád megye népének alaposan kijutott. Batu kán serege egy ideig Szegeden időzött. 28 A megye falvainak háromnegyed része elpusztult. 29 Egy 1247. évi oklevélből arról értesülünk, hogy Tápé (Thapey) is a tatárdúlás áldozatául esett, mert lakatlan és a csongrádi várhoz tartozott földjét IV. Béla király ekkor a szomszédos szegedi hospeseknék (telepeseknek) adta. A szegediek kapták meg a Vártó (Wartow) nevű halastavat is, mely a tatárok által kiirtott Csupor nemzetség tagjaié volt. 30 Maga a Vártó elnevezés világosan utal arra, hogy eredetileg a csongrádi várhoz tartozott, 31 s csak a várbirtokok 13. század elejétől fellendült eladományozása folytán juthatott a helyi jelentőségű Csupor nembeliek kezére. Vártót később Holttisza névvel is illették; 32 Szeged 1747. évi térképe Vártó halastavat a Tiszántúlra helyezi. 33 A tatárjárás alatt elnéptelenedett Tápé a 13. század második felében települhetett újra. Ekkor emelhették a falu gótikus templomát. 34 Sajnos, a helység történetének éppen ezt a szakaszát nem tudjuk nyomon követni, mintegy két évszázadon át nincs hírünk Tápéról. Pedig ez az idő nagy változásokat hozhatott a település életében. Tápé Szeged város birtoka lett, de önálló falusi létét megtartotta. Lakói — szabadulva már korábban a dömösi prépostság, 1247-ben pedig a csongrádi vár kötelékéből — a jogilag egységesülő, szabadon költöző jobbágyság tagjai lettek, földesurukká Szeged városa vált. Nyilván igen intenzív kapcsolat alakult ki Szeged és Tápé között. Aligha véletlen, hogy az az 1465. évi oklevél, amely elsőként töri meg a kétszáz esztendős „tápéi csendet", arról tudósít bennünket, hogy a szegedi városvezetőség (a bíró és a két esküdt) megerősíttette Mátyás királlyal IV. Béla 1247. évi, Tápé és Vártó eladományo25 Gy. I. 905., 884. 26 BÁLINT SÁNDOR: a 13. jegyzetben i. m. 5. 27 Gy I. 901. [L. még a „Szeged kialakulása" című írást a jelen kötetben.] 28 Gy. I. 886. 29 Uo. ^° REIZNER 3. Az oklevél fordítását 1. PÁHI FERENC-SCHNEIDER MIKLÓS: a 7. jegyzetben i. m. 8-9.; SzMÍE. 16. A Csupor nemzetségre 1. KARÁCSONYI JÁNOS: a 10. jegyzetben i. m. I. 392. 31 Uo.; Gy. I. 884. 32 INCZEFI GÉZA: a 13. jegyzetben i. m. 96., 38. 33 Gy. I. 906. Vö. BÁLINT SÁNDOR: a 13. jegyzetben i. m. 6. 34 A tápéi templommal kapcsolatban 1. R(ÓMER) F(LÓRIS): Egyveleg. Archaeologiai Értesítő 18701871. 306.; HENSZLMANN IMRE: Honi műemlékeink hivatalos osztályozása. Archaeologiai Értesítő 1887. 349.; CZIKE GÁBOR: Adalékok a tápai templom történetéhez. Szeged 1939.; OSVÁTH TlBOR OTTÓ: Egy halálraítélt Árpád-kori templom. Függetlenség 1939. márc. 19.; A tápai templom kibővítése és helyreállítása. Technika 1941. 324.; BÁLINT SÁNDOR: a 13. jegyzetben i. m. 6.; JANKOVICH DÉNES: A tápéi templom építéstörténete (kézirat).
